egyszer leütöttem egy mávost... nem tetszett neki,hogy firkáltam a vonatot...nekem meg az nem tetszett,hogy összekente a képemet a festékkel...ezért véletlenül pofánvertem...ő véletlenül elesett...mindketten meglepődtünk...véletlenül...én elfutottam,ő meg utánam,de nem véletlenül...elkapta a lábamat,direkt, én felé rúgtam, és el is találtam, majd bezártam magam mögött az átjáróajtót,merthogy ez a mozgó vonaton volt,ő direkt őrjöngött,és szépen beértünk a nyugatiba.A peron tele volt mávosokkal,én meg mivel tél volt nem bírtam lehúzni az ablakot,hogy kidobjama táskámat,tele bizonyítékkal... a csóka egy kocsival odébb tudott csak leszállni,de integetett a kollégáinak,azok meg nem értették,hogy mit akar(szerencsére)...az ajtók kinyíltak,én mint a nyíl fel a mellettünk álló vonatra,arról le,puff pofára, persze a másik peron tele emberekkel,aztán sprint a skáláig... és utána még ezzel is romboltam a környezetem:
 | |
|
|
