Sejtettem. :-))
Nem tagadom, soha nem is tagadtam, hogy elfogult vagyok. De hát a fenébe is, mi mást lehetne elvárni egy ajánlótól? Ha nem ezek a lemezek lennének a kedveceim, akkor nem is ezeket ajánlanám. Egy ajánló igenis legyen elfogult, hisz ez nem lemezkritika. A kritikák esetében teljesen jogos elvárás, hogy aki írja az tegye félre az esetleges személyes kötődését (ez ami ahogy elnézem sajnos sokszor nem sikerül), de ezek a cikkek nem azok.
És, hogy a konkrét példára is válaszoljak, mármint, hogy a Smiths, meg a Joy Division alap punk lemez e. Azt hiszem azt mindkettőről minden további nélkül állíthatjuk, hogy alapzenekarnak lehet mondani őket, úgyhogy a kérdés inkább csak az lehet, hogy punk e vagy sem. Szerintem mindkét zenekar simán belefér ebbe a fiókba. A Joy Division különösen, elég csak meghallgatni a korai dolgaikat, mondjuk az An Ideal For Livinget, hogy az első Warsaw demoról már ne is beszéljek. Na meg persze ugyanúgy ebből a közegből indultak (és mindvégig a szerves részét is képezték), mint ahogy mondjuk a Siouxie and the Banshees.
A Smiths persze már kevésbé szorosan kapcsolható ide, de náluk is ugyanúgy megtalálhatóak a punk gyökerek, a hatásukról nem is beszélve.
Én sem azt mondom, hogy ha tipikus punk zenekarra kell példát mondani, akkor ezek az első nevek amik eszembe jutnak, ezért is kerültek ezek a kísérletezősebb bandák egy külön részbe, post-punk cimkével ellátva. És azt hiszem, hogy egyáltalán nem baj, ha egy kicsit nagyobb teret kapnak azok a bandák akik meg tudják mutatni, hogy mennyi út vezet a punkból kiindulva, illetve ha sikerül megmutatni, hogy ez a stílus mennyire sokszínű. Különösen akkor amikor a punkból popzene lett, a hardcoreból meg metál.
A Policeon meg én is gondolkodtam, hogy betegyem e, én is szeretem, de aki akarja az úgyis ismeri. Elvégre Policet elvétve még a rádióban is lehet hallani, Fall-t viszont soha. |
