Hát az igazság az, hogy ha nem is szorosan a post-punk kategóriába sorolható az utolsó három lemez (az Echo and the Bunnymen azért még szerintem simán az), még talán ez az a fiók amibe leginkább beleférnek. A New Model Army-t meg egyszerűen nem lett volna szívem kihagyni és még talán ebbe a cikkbe passzol bele leginkább.
Természetesen maradtak ki (és valószínűleg mindig is fognak kimaradni) fontos és jó lemezek, hisz kár lenne tagadni, ez egy elég szubjektív, mondhatni önkényes módon összeállított válogatás. Ebből adódóan természetesen elsősorban a saját ízlésemet erőltetem. Valóban belefért volna a Swell Maps, vagy a Magazine, valóban nagyszerű zenekarok, akár az Ultravox vagy az XTC is, bár őket nem igazán komálom. A Bauhauson én is gondolkodtam, már csak Lugosi Béla miatt is, de nem akartam túlzottan erre a ”dark” vonalra kihegyezni a dolgot. Meg persze kimaradt a PIL is, de azt meg Rotten miatt úgyis elég sokan megtalálják.
Mondjuk jogos kérés lehetne, hogy akkor ne ragaszkodjak ennyire a cikkenkénti tíz lemezhez, de kár lenne szépíteni, ennek legfőbb oka a lustaság. Bár az igazat megvallva én már akkor is boldog lennék, ha az adott irányzatról szóló részben bemutatott tíz előadó kellően közismert lenne. Aztán persze ha ezek megvannak – mondjuk úgy, hogy ez a kis ízelítő után – nyugodtan lehet még keresgélni. |
