na röviden a hétvégéről is, túl sok élmény volt ahhoz, hogy szép mondatokban megfogalmazzam, úgyhogy tömörített formában:
csütörtök este Pesten alvás, 4:15-kor kelés, helyi idő szerint 8-ra Londonba érkezés. vonatjegyvásárlás automatából, ami természetesen az enyémet nem adja ki rendesen, reklamálás, siker. első amit meglátunk amint a vonat kiér a szabadba: eső és zöld mezőn legelő birkák... közhelyes :) megérkezés a szállásadónkhoz (punkportalon Mansiz a nickje, ha jól tudom, itt is köszi neki), addigra esik az eső. azért csak elmegyünk a városba, koncertjegyemet otthonfelejtem, visszamegyek érte, mire visszaérek vele annyira megázok, hogy mikor kivenném a kabátomból kettészakad. kisebb kurvaanyjátavilágnakmár érzés. durván esik, úgyhogy inkább vissza a házba és laza délutáni alvás. este húzás a koncertre, lányok magyar ismerősökkel találkozás, én németekkel, így már a koncert elejére bemenés (szakadt jegyemre csak "absolutely no problem, sir" reakció, ennek örülés :D), első zenekar szar. Cock Sparrer király, végre élőben. Rancid király, öregség, szakáll, és a nyári viszonylag szarabb bécsi meg prágai koncert ellenére, most jó a hely és jól nyomják. koncert után Tim Armstronggal lepacsizás (tudom béna dolog, de akkor is örültem). hazafele nincs hazáig metró, éjszakai buszozás.
szombat. későn kelés, csajok vásárolgatni menés, én turistáskodni kicsit, Trafalgar téren mikulásparty (sokszáz, de inkább több mint ezer mikulásnak öltözött ember vedel meg jólérzi magát), majd a német haverokkal ivás + kockázás. brutálkirály double-steak-szendvics vacsorára. helyszínre korán érkezés, hely mögött sörözgetés, aztán be. erre a napra felső szintre volt jegy, kényelmesen páholyból is egészen élvezhető egy koncert abban a tudatban, hogy másnap úgyis megint lent leszek. első zenekar Booze & Glory, elég jó. aztán most Rancid előbb, szintén jó. közben találkozás a Deadline basszgitárosával akin számonkértem, hogy azt mondták jönnek idén Mo.-ra, de mégse. azt mondta valaki kell aki leszervezi, és reméli hamarosan jönnek. Cock Sparreren kevesebb ember, de nagyon király show, élvezték az öregek nagyon (a zenekar is és a nézők is). koncert után mivel utitársamnak mondtam, hogy előtte Lars Frederiksen kint volt bratyizni, így neki élete nagy álmának beteljesítésének megpróbálása, és bejön. bár persze úgy kell kb odalökdösnöm, hogy "most menj oda, különben sose lesz vele közös képed"... nekem már van, de ő örül. aztán német haverjaimról kiderül, hogy jobban is ismerik, a végén "you know my e-mail address" szöveggel búcsúzik tőlük. elég laza :) most másik metróval hazamenés, így sima ügy.
vasárnap. későn kelés, reggelire vegan sörös bundáskenyér. nagyon finom. lazázás, majd búcsú a szállásadónktól, addigi utitársam felrakása a vonatra. kis turistáskodás, aztán fehérvári ismerősök meglátogatása. ott rögtön 1 üveg Jäger elpusztítása ketten, jó hangulatban indulás. előzenekarokról lemaradtunk, annyira nem baj. Cock Sparrer. nagyobb tömeg rajtuk mint az előző napokon, szokásos fasza show. Rancid. most végig elöl levés, királyság. végén Tim Armstrong lejött minimál-bratyizni, azért közös kép elkészült (régóta pályáztam erre, úgyhogy öröm). ruhatárnál sorban elöl álló lefizetése, hogy vegye ki az enyémet is, rohanás a metróhoz. már nem megy. rohanás vissza. felszállás egy buszra ami elvileg jó irányba megy egy másikhoz. bejön. másik busz megkeresése. sikeresen eljutás újabb magyar ismerőshöz akinél alszom. vegan-lakás. jó arc banda. reggel korán kelés, vegan reggeli, sör, pár frankó hely tesztelése, még sör. rohanás a vonathoz. repülőtérre épphogy időben odaérés. hazajövés.
(és még így is kurvahosszú lett... és valószínűleg élvezhetetlen :D) | |
|
|
