Úgy döntöttem törlesztem egy régi adósságomat és idén mesélek a Play Fastról. A Play Fast a legkirályabb fesztivál amin valaha voltam, ha semmi számomra fontos zenekar sem lépne fel rajta akkor is elmennék rá.
Ott kezdődik, hogy az ember megérkezik a kezében egy 2 literes kofolával és nem veszik el tőle! Nincs motozás, nincs "nem viheted be az üveget", semmi ilyesmi. Finoman felhívták rá a figyelmet még a FB-on, hogy ha benn vásárolsz azzal támogatod a fesztet és benn csak kis cégek sörei vannak és ennyi. Nincsenek biztonsági őrök, kordonok, idegesítő szabályok és nemhogy verekedések nincsenek, de még hangos szóváltást sem láttam egyetlenegyszer sem. Amikor legelőször voltam a Play Faston akkor annyira csövesbe nyomtuk, hogy hárman nem tudtunk kifizetni egy teljes belépőt és nemhogy beengedtek, de rá egy évre amikor törleszteni akartam az adósságot a szervező egyenesen nem engedte meg! Azt mondta az tavaly volt, most meg most van, vegyek belőle sört. Mondjuk sört nem iszom, de annál több kofolát.
Lehet azt mondanom sem kell, de természetesen a belépő, kaja-pia árak is teljesen barátiak és ez az egyetlen hely ahol kifejezetten szeretek vásárolgatni. Mondjuk a Play Fast pólók sajna rendre elég bénára sikerülnek. A fesztiválon egyáltalán nincs húsos kaja, sőt, igazából ahogy néztem csak vegan kaja van, olyasmi érzés lehet itt egy vegannak mint nekem az első Obscene-em. Ráadásul rettenet finomak, ebben az évben is sikerült rengeteget ennem. Szóval nagyon jó! Ezúttal kikötötték, hogy nem lehet állatokat bevinni, de ennek ellenére a szokottnál is több kutya jött, bár a hangárba, ahol a bulik vannak, senki sem vitte be őket. Én mindig kutya nélkül megyek erre a fesztiválra, mert egyszerűen túl sok banda érdekel és majdnem egész nap a hangárban szoktam lenni.
Ugyanis maga a feszt egy repülőtéren van, amit kifejezetten fesztiválozásra használnak, a koncertek pedig egy hangárban vannak, amiben az a nagyszerű, hogy nem esik be az eső amikor rendszerint özönvízszerűen esik. Mondjuk ez az év több szempontból is fura volt, nem esett az eső és láttam csomó street punkot. Gondolom eljutott hozzájuk a fesztivál jó híre, vagy valamelyik banda miatt jöttek.
Minden évben elég izgalmasra sikerül a Play Fast, első alkalommal (ami nekem volt első, nem a fesztivál történetében) mint említettem csövezve mentünk Bécsen keresztül, ezúton is köszi a barátoknak a kajáért amivel kisegítettek! Visszafelé hihetetlen mázlink volt, nagyon kedves útitársakkal és rendes kalauzokkal (egészen Magyarországig, onnantól persze szopás), második alkalommal az izgalmat főleg az okozta, hogy teljesen egyedül mentem, viszont annál jobban éreztem magam a feszten, az volt életem egyik legboldogabb két napja. Harmadik alkalommal elmentünk a bemelegítő buliba Brno-ba szállás nélkül és sikerült egy teljesen ismeretlen, nagyon kedves lánynál aludnunk, akit megkérdeztünk nem tudna-e valami alvóhelyet és az otthonát ajánlotta fel. Ennek a fesztnek a másik izgalmas pontja még az volt amikor kiderült, hogy a sátraink egy komplett tó kellős közepén állnak, a szintén már említett özönvízszerű eső után.
Ennyi bevezető után pedig rátérnék a mostani évre. Idén a felvezető partira is elmentünk meg az afterre is.
A mi felvezető partink Pozsonyban volt egy Fuga nevű helyen, eléggé baszakodtunk a hely megtalálásával, mert nem szabad az első embernek elhinni az útbaigazítást és rögtön felszállni egy buszra. Mindegy, legalább láttuk Pozsony egy lakótelepes külvárosi részét, ami persze úgy néz ki mint bármely más város külvárosi része.
Egyébként ezen a bulin szinte csak magyar bandák voltak.
Right to Kill: az este egyetlen szlovákiai szlovák bandája amit sikerült majdnem teljesen lekésnünk. Az van, hogy én már láttam ezt a bandát még januárban az Anyicska nevű szlovák kocsmában és felejthető. Annyira felejthető, hogy csak az énekes személye volt ismerős, a szemüvege meg a kékre festett végű rasztái miatt. Első körben olyannak tűnik, hogy de faszák a számok, de aztán hamar megunja az ember.
Alea Iacta Est: ebben a klubban olyan jó hangosítás volt, amivel még ekkora helyen szerintem életemben nem találkoztam és ez a zene ilyen cuccon szól igazán jól. Egyszerűen tökéletes volt, tökéletesen darált. Nagyon tetszett, ott álltam egész közel a hangfalhoz, de nem süketültem meg, mert egyfelől nem volt túl hangos, másfelől egyszerűen csodálatosan szólt, nekem ez volt az est egyértelmű fénypontja.
Do You Think I Care: eddigre megérkezett a Play Fastra utazó magyar különítmény többi része így a meglepően gyér közönségnek kb. a felét mi alkottuk. Azt hiszem ennek a közepén jött be egy őrült a nyakában egy másik őrülttel aki balerina tütüben és ehhez illő boával a nyakában volt, viccesek voltak, a banda jó volt, de igazából semmi extra
Human Error: hát ez is csak olyan szokásos volt, semmi extra, nem volt a d-ütem ami eléggé idegesített, de ennyi, főleg új számokat nyomtak. Nem szeretem amikor egy banda főleg új számokat tol, mondtam már ezt nekik ezerszer de sajna nem én vagyok a világ közepe, így szarnak rá.
Utána jött a komoly dilemma, mert szállásunk nem volt, vonat vagy busz még nem ment és a klub is zárni készült, pedig még csak hajnali 1 körül jártunk. A zenekarok jó pár kilométerre aludtak Pozsonytól így végül meg sem kérdeztük alhatunk-e mi is ott. Gyönyörű nyár éjszaka lévén ez a dolog annyira nem lett volna zavaró ha nincs nálunk kurva sok pénz. Aztán jött a nagy ötlet és minden megoldódott, megkértük a többieket, akik amúgy is vitték a kocsival a sátrainkat, nehogy már cipelni kelljen, hogy vigyék el a pénzünk nagy részét is, továbbá még egy-két dolgot amit nem akarunk cipelni. Amikor ez megtörtént úgy megnyugodtunk, hogy 5 perc múlva kényelmesen le is feküdtünk egy tök közel lévő és kifejezetten kellemes tulajdonságokkal rendelkező sikátorban. Ugyan nehezen aludtam el a rengeteg elfogyasztott kofola és kávé miatt, de a lehetőségekhez képest sikerült reggel kipihenten felébrednem.
Vettünk reggelit és beültünk a tök közel lévő autóbusz-pályaudvarra kajálni, amikor jött a nagy ötlet, hogy tulajdonképpen minek is mennénk vonattal tovább és pár perc múlva már a buszon üldögéltünk Brno felé. Brnoban még arra is volt idő, hogy dögöljünk a fűben egy csodálatos parkban amit Orsi az elbeszélésem alapján tök másképp képzelt el, amit kevéssé értek, tekintve hogy tök világosan elmeséltem milyen és nem is értettem miért akarja mindenképpen látni, no sebaj. Persze az pihengetés olyan jól sikerült, hogy rohannunk kellett a pótlóbuszhoz és csak egy nagyon rendes vasutasnak köszönhetően nem késtük le, hogy utána majdnem félórát várjunk a berlini vonatra ami Budapestről jött és ami mindig késik, bármelyik megállóba várod és bármelyik irányba akarsz menni. Mindenesetre innen már elég laza volt az utunk, követtük a crustykat így elég könnyen megtaláltuk melyik vonattal kell továbbmenni, aztán melyik helyi busszal, aztán merre kell gyalogolni. Fruzsi kijött elénk szóval a pénz is rendelkezésre állt a belépőhöz.
Pénteken 5 órakor indult a fesztivál, mi akörül értünk oda így sikerült már a második bandát meg is néznem és ezen a napon sikerült majdnem minden bandát látnom.
Kingsterror: mit is mondhatnék azon kívül, hogy "nagyszerű" volt :D legalábbis egyikünk erre a szóra ragadtatta magát kb 2 percenként miközben a koncertjüket néztük, tényleg nagyon kellemes meglepetés volt így rögtön a legelején
Sete Star Sept: ők azok a japán két személyes zenekar akik előtte nemsokkal nálunk léptek fel a próbateremben, nekem igazából elkerülte a figyelmemet a dolog, csak a női hangra mentem be a hangárba kicsit megkésve, mert veganburgerért álltam sorba, meg pisilnem is kellett, aztán amikor beértem rögtön előre is furakodtam, mert ezt a bandát nemcsak hallani kell hanem látni is, a végén megint improvizáció volt, csak ezúttal a lány kísértetiesen nevetgélt, nagyon ámulatba ejtő volt, szerintem egy ilyen koncert ennek a két embernek olyasmi lehet mint normál embereknek a szex, vagy éppen egyenesen előjátéknak használják, már múltkor is ez volt az érzésem, de most már biztos vagyok benne
Hellstorm: ez olyan sima crust, néha lassabb részekkel, néha begyorsulva, szeretem az ilyen típusú zenéket, mondjuk főleg koncerten, mert lehet rá táncikálni
The Shining: ez is tetszett, de az az igazság, hogy semmilyen emlékem nem maradt róluk, azon kívül, hogy benn voltam
Age of Woe: itt ugyanezt tudom mondani, tudom, hogy ezeken mind benn voltam és zsinórban tetszettek, táncoltam, a zenére figyeltem, valamelyiken szaladgáltam is, de nem emlékszem semmi többre, sajna
Ezeknek a koncerteknek az egyikén történt az is, hogy én is éppen körbe-körbe szaladgáltam, amikor egy srác úgy döntött leugrik a színpadról és fejjel előre éppen az én fejemnek ütközött, lepattant rólam és arccal a betonon elterült, rettenet sajnáltam érte. Nekem kurvára fájt, de szerencsére nem estem el, hanem tudtam tovább rohanni, csak mert hátulról valaki éppen meglökött és így lendületben tartott.
A Play Faston amúgy is kockázatos dolog a színpadról leugrás, mert számításaim szerint kb minden második embert leejtenek. Nem tudom miért ennyire rossz az átlag, mindenesetre idén ennél is rosszabb volt mert nagyon sok embert láttam arccal a betonon kiterülni. Egyszerűen annyira be vannak baszva, hogy úgy ugranak le, hogy nem nézik van-e lenn bárki aki el tudja kapni őket.
Az egyik srác akivel konkrétan köszönő viszonyban vagyok, mert már négy éve találkozunk minden ilyen fesztiválon, felment a színpadra csipendélkedett kicsit poénból a lányoknak, majd úgy ugrott le, hogy biztos lehetett benne, hogy senki sem fogja tudni elkapni, be is tört az orra. Nem értem miért nyomta ennyire kamikázéba. Szerintem ő se tudja.
Idén még az volt kicsit zavaró, hogy a már említett street punk formák teljesen másképp táncolnak mint a crustyk, ami okozott némi bosszankodást. A crust tánckultúrában az ember csak rázza a saját testét, ha ütközik ütközik, de nem az a cél, a street punk bulikban pedig a pogó lényege éppen az ütközés ezért a kétféle táncforma a gyérebben látogatott koncerteken eléggé eltér egymástól és olyankor elég bosszantó, hogy nem tud az ember csak a zenére hangolódni mert folyton fellökik, persze az esti főzenekaroknál semmi különbség nem látszik.
Active Minds: hát ez a buli nagyon jó volt, a közönség is hihetetlenül élvezte, ők inkább hardcore-t játszanak. Minden play faston van ilyen öreg punk legenda, van egy számuk amiben hosszú óóó-zás a refrén a darább hc zene közben és a közönséggel együtt én is önfeledten óóó-ztam, több ismerősöm szerint ez volt a legjobb buli
Despise You: őket eléggé vártuk. Eldurvult a pogó rajta, rendesen darálás volt, a csajnak kedves arca van nagyon és jó vékony hangja, kicsit rosszul eshetett neki amikor az Orsi póló vásárlás közben lelkesen közölte vele, hogy gyerekkora óta hallgatja őket, persze lehet csak én képzeltem bele a tekintetébe. Haverom kicsit hőbörgött, hogy a férfi énekesen nike vagy converse cipő volt, ami elég gáz tekintve, hogy jó pár számuk szól a gyerekek védelméről, meg a gyerekmunkáról, a végén amin nevettem, hogy bemondta a pasi, hogy lehet venni pólót 10 "european dollar"-ért, hát lehet az amerikaiak használják így, meg az is lehet viccelt, de én még ilyet nem hallottam soha
Satanic Malfunctions: hát valami tök másra számítottam a név alapján, úgy voltam vele nem is nézem meg, de ez kifejezetten jó volt, bár arra nem emlékszem pontosan mennyit láttam belőle
Lycantrophy: nem tudott eljönni az énekeslány és így egészen más volt az egész koncert, nem mondom, hogy rossz volt, csak olyan tizenkettő egy tucat, bár én egyébként sem vagyok valami nagy rajongójuk, volt olyan buli ahol konkrétan be se mentem a koncertjükre, hanem kinn dumáltam a kert-helységben, mert nem volt kedvem hozzá
Cancer Spreading: ez olyan sima tuka-tuka, láttam már egyszer őket Pesten és akkor is tetszett, itthon nem szoktam ilyeneket hallgatni, de koncerten nagyon adja, most is ez történt csak sokkal jobban tetszett, mint a múltkor, azt hiszem ennek a végén vertem is a színpadot még egy számért
Polikarpa Y Sus Viciosas: három kolumbiai csaj alkotja ezt a zenekart, abból kettő piros hajú, nagyon kedvesnek néznek ki. Azt a tipikus dél-amerikai zenét játsszák elég jól, de az van, hogy én az ilyeneket sajna nagyon hamar megunom és most is ez történt. Az még lekötött egy darabig, hogy nézegettem a haverjaim meg a közönség átszellemült arcát, nekik ez láthatóan nagyon nagy élmény volt.
Tudtuk, hogy lesz Müstache Bar, azaz őrült karaoke show, ezúttal Play Faston is és rettenetesen vártuk, de kiderült, hogy csak szombaton lesznek és péntek éjszaka nem kaptunk mást, csak egyébként kifejezetten jó jazz-grind jammeléseket meg egy cseh rap zenekart politikai szövegekkel, legalábbis az a pár cseh szó amit értettünk erre engedett következtetni. Sajna a jazz-grind egy jó részéről lemaradtam, mert fáztam és a pulcsimat hajtottam. Ja meg volt a 7 perc gyűlölet is ami Pesten nekem nagyon tetszett és meg akartam itt is nézni, de talán ha egy számot láttam belőle.
Másnap reggel már jó korán kivert a meleg a sátramból így már a második zenekarba bele tudtam nézni, ami 11 körül volt.
Perikato: mit sem sejtve bementem a hangárba és egy igazán dühös énekes fogadott, nagyon tetszett az előadásmódja, sajna később az afteron már nem adta annyira
Ezután viszont messze nem néztem meg annyira lelkiismeretesen a koncerteket mint előtte való nap, hanem rengeteget bandáztam, dumáltam, ettem stb. Egyszer nem olyan régen játszott nálunk a Radio Bikini amiről sikeresen lemaradtunk és tökre örültem, hogy lesznek, mert majd most jól megnézem őket, hát nem jött össze. Másodszorra is sikerült teljesen lemaradnom erről a zenekarról, továbbá még jó párról, sebaj, egyszer élünk.
Amiket láttam:
My Man Mike: ők a mustache bar zenekara, azóta voltak nálunk is most szerdán, a koncerten is meg a feszten is jó bulit toltak, nekem mondjuk a Rich Kids jutott róla eszembe, nem azért mert ugyanolyanok, csak valamiért az ugrott be
Icon of Evil: a haverjaim szerint ez a banda nem jó, de azért kíváncsiságból belenéztem és az van, hogy én teljesen oda vagyok ezért a fajta metálosabb crustért, egyszerűen imádom az ilyen bulikat, jó vastagon szól a gitár, darál a dob, az ének hol magasan sivít hol mélyen dörmög és néha olyan metál részek vannak amikor az embernek bólogatni van csak kedve, tökre odáig vagyok az ilyen zenéért!
Controlled Existence: ismét egy cseh csajos grind, gyiki a számok között, elég jól tolta a lány
Majd a nap folyamán csak bele-belenézegettem, de igazából azt se tudom név alapján eldönteni mit láttam.
Ez így ment egészen délután majdnem 7-ig amikor is összeszedtem magam és innentől már megint mindent láttam, vagy legalább belenéztem.
Iskra: eléggé kíváncsi voltam erre a bandára, mielőtt elkezdték éppen kinn bandáztunk a hangár előtt a földön ülve és így nem is értünk be a legelső számra, kintről eléggé olyan benyomása volt az embernek, hogy benn egy pasi énekel, annyira dörmögős hangok jöttek kifele, de persze tudtuk, hogy ennek a bandának énekesnője van, méghozzá egy magas nagyon vékony komoly arcú leányzó akiből tökre nem nézi ki az ember ezt a hangot, a buli is egészen jól sikerült
Gets Worse: hát ez egy kurva jó banda, a másik ami nagyon tetszett a fesztiválon, ők rettenetesen változatos zenét játszanak, nem olyan nettó darálást, hanem rengeteg benne a váltás, én nem értek hozzá, de olyan okos zenének tűnik ha van egyáltalán ebben a műfajban olyan, azt hiszem ez volt a legjobb buli, bár szoros a verseny
Deathtoll80k: őket már vágtam, mert a kanapélakónk szarrá hallgatta egész télen, nekem is bejön, mondjuk a koncerten egyetlen szám volt amit felismertem
Mob47: kijelentettem a koncert előtt, hogy nekik csak az animal liberation a jó számuk, amire be is mentem táncikálni és akkor pont nem volt olyan durva pogó mint a koncert többi részén, de aztán meg kellett követnem magamat, mert többször is felkiáltottam magamban, hogy "hű, ez mennyire jó szám", mondjuk ettől még a munkásságuk legnagyobb részét továbbra sem szeretem, ki is mentem a buli vége előtt, mert már untam és sokat játszottak, csak kinn meg még unalmasabb volt, mert minden haverom benn volt
Guided Cradle: ez az a fajta crust amit én csak koncerten szeretek hallgatni, mert lehet rá táncolni, hosszú felvezetőkkel és kiszámítható darálással, eléggé híres lehet, mert jó sokan voltak kíváncsiak rájuk, az afterpartin például csomó olyan forma aki se előtte se utána nem táncolt
Abortion: ebbe csak belehallgattam, nem tetszett
Black Temple Below: a legutolsó buli a feszten mindig sludge és ez most is így volt, ha rá tudok hangolódni akkor nagyon adja, segítik is ezt a dolgot, mert lekapcsolnak minden fényt. Mondjuk cseppet zavaró volt, hogy az előttem álló pasi eléggé tántorgott és attól féltem rám esik, de aztán szerencsére arrébb ment, ugyanis szerintem ez a fajta zene csukott szemmel élvezhető igazán, az utolsó pár szám nagyon szépre sikerült, mert bejött pár arc azokkal a fluoreszkáló karkötőkkel, a nyakukban, karjukon, bokájukon, fültágítóikban, nagyon jól néztek ki, tiszta hangulatos volt
Utána pedig jött a Mustache Bar amiről nem akarok sokat mesélni, mert az még jó pár sor lenne. Én nagyon szeretem, végigtáncoltam és énekeltem az egészet. Roppant érdekes volt, hogy mennyivel lassabban oldódott a Play Fast közönsége, mint tavaly az Obscene-né. Ott felállították a bárt és 10 perc múlva mindenki ropta, itt pedig ugyan érdeklődtek az emberek rögtön, de sokkal később oldódtak fel. Egyébként a Mob47 után már elkezdték a műsort, de nagyon szimpatikus módon megállították, hogy az emberek nézzék meg az utolsó három zenekart.
Másnap reggel nem voltam egy cseppet sem szomorú, hogy véget ért a Play Fast ugyanis indultunk tovább Prágába, ahol én még sose jártam és rettenet vártam erre.
Kicsit aggódtunk, hogy fogjuk megtalálni a helyet, hogy fogunk találkozni a szlovák haverunkkal aki csak keveset beszél magyarul, elhagyta a telefonját, tök részeg, ellenben lehet nála pecózni, de minden a várakozásunkon felül alakult és végül ő is velünk jött vonattal Prágába, továbbá még egy cseh srác.
Mire elindultunk még nemzetközibb lett a csapat, mert csatlakozott hozzánk egy spanyol pár, majd a buszmegállóban még svédek. No ezt se gondoltam volna soha életemben, hogy velem majd előfordul, hogy a cseh nadrazsi (vasútállomás) szó jelentését megválaszolom egy svédnek majd kijavítom a kiejtését. Ennek örömére csináltam pár képet, ha már a fesztiválon lusta voltam elővenni a gépet. Egészen Prágáig együtt mentünk, ott a svéd lányok továbbmentek a vonattal mi pedig leszálltunk. El akartunk jutni az autóbusz-állomásra megvenni a jegyeket, mi Pozsonyba (onnan volt vonatjegyünk), a spanyolok Berlinbe, de aztán leültünk pihenni egy parkban és végül a spanyolok úgy döntöttek maradnak. Beszélgetünk és jókat nevettünk, mert Patyó néha olyanokat mond, hogy "nem van" meg hasonló hülyeségeket, bár sokkal jobban beszél magyarul mint amikor utoljára beszéltünk. A spanyolok csodálkoztak is, hogy a magyarok meg a szlovákok így megértik egymást, de persze felvilágosítottuk őket.
No akkor irány az autóbusz-állomás! De még mindig elég részeg Patyó barátunk benézte és a lakására vitt minket, ahol viszont legalább megkajáltunk és megnéztük a kezdést is. Majd végül aztán csak sikerült eljutnunk az autóbusz-állomásra is ahol a legolcsóbb és legfaszább jegyekből már nem voltak, de azért sikeresen vettünk egy nem túl drágát. Sajna kénytelenek voltunk konstatálni, hogy másnap városnézésre nem lesz időnk, csak egy körülbelül szűk óránk. Viszont arra sem igazán volt időnk, hogy szomorkodjunk ezen a tényen, mert már indultunk is a buliba. Ahol megint sikerült lemaradni az első zenekarról viszont a többiről meg nem érdemes írnom, mert mindet láttam már Play Faston is, csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem a Perikatot kivéve mind jobban tetszett.
A bandák: Perikato, Death Toll 80k, Iskra, Guided Cradle, Gets Worse ez a legutolsó csodálatos és kurva jó volt!
A hely, aminek Modrá Vopice a neve, egyébként kifejezetten fasza, kert-helységgel, kellemes belső környezettel, bárpulttal. A színpad melletti (karámszerű) ajtót kitárják két banda között és becsukják a koncert alatt és valami nagyon fura gagyi kofolát csapolnak ami olyan mintha tuti fruttit öntenél túl gejl gagyi kofolába, rettenet fura, de meglehet szokni.
Utána "haza" sétáltunk, kaptunk nagyon finom zöldségpörköltet, dumáltunk még kicsit, csináltunk egy "mit érdemes megnézni Prágában ha egy órád van rá" tervet majd mindenki lefeküdt aludni. Sikerült egy üvegszilánkba belenyúlnom a nem túl nagy rendben, sebaj.
Másnapra még maradt egy kis városnézés, meg egy kis "mingyá megy a busz, miért döcög ez a szar, nem fogjuk elérni" izgalom is, majd rettenet hőség egy ócska magyar buszon amin még szemetes sincs, továbbá számomra két fontos épület lefényképezése, szembesülés a pozsonyi közért helyzettel, azaz felesleges rohangálás majd üres kézzel távozás, utána pedig fél óra vonatvárás, mert a Berlin-Budapest vonat úgy látszik tényleg mindig késik. Végül hullafáradtan de jókedvűen értünk haza. | |
|
|
