Miután minden – magát illetékesnek vélő– szervezet megszólalt és közleményt adott ki a Tilos előtti randalírozásról, elítélte, kommentálta és kétségbe vonta az ott történteket, ideje végre a dolgot magát nézni. Vasárnap Budapesten ugyanis semmi új nem történt. Csak egy kicsit többen voltak, csak egy kicsit szervezettebben, némileg hangosabban mutatta meg magát az árpádsávos zászlókat lengető, lincsre kész tömeg. Azt sem tudjuk, hányan voltak. Az ilyen megmozdulásokkal mindig együtt érző Magyar Nemzet az azokkal a mélyben szimpatizáló a Hír TV-re hivatkozva 10-15 ezer tiltakozót látott, mások, feltehetően rendőrségi forrás alapján három-négyezer békés polgári köröst regisztráltak. De lehet-e hinni a rendőri adatoknak, ha egyszer az izraelizászló- és (Dávid-csillagos) trikóégetést, a dobálást, fenyegetést, gyalázkodást sem észlelték a kivonuló közegek? Vagy egyszerűbbnek vélték nem látni, nem hallani?
A Tilos Rádió elé sereglett tömeghez forduló szónokok nem mondtak sok újat. Akit az ilyesmi érdekel, olvashatja a szélsőjobboldali lapokban, hallhatja ezeket a szövegeket, hangokat a Magyar Rádióban. Folyamatosan, évek óta. Uszítás, hazugság, zsidógyűlölet, romaellenesség ezeknek a fő programjuk. Mint másfelé is a szélsőjobboldalnak. Csak más országokban, ellentétben velünk, látni a határt a náci stílusú uszítók, lelkes közönségük és az úgynevezett konszolidált középjobb között. A zajos vasárnap felveti ismét majd: mérsékelt-e a magyar jobb? És azt is, kivel van a magyar jobb?
A Kinizsi utcába ugyanis Orbán Viktor leglelkesebb csapatai vonultak, s akik szóltak hozzájuk, azok az Orbán-show-k első számú csillagai. Vajon most megismétli-e a Fidesz elnöke kecses elhatárolódását, amelyet dr. Grespik bírói származását firtató fellépése után tett? Ez az esemény, ezek a díszletek, s ezek a vezérszónokok ugyanúgy az ő kreatúrái, mint az egykori „fővárosi főispán” volt. Egyszóval a hagyományos és újdonsült magyar rasszista szélsőjobb, az új- és ónyilasok. Jellemző, hogy az elsőre megszólaló Fidesz-reakció és Hende Csaba, a polgári körök alkapitánya is, miként a Magyar Nemzet, csupán az izraeli zászló elégetését ítélték el. A kódolt és kevésbé kódolt szövegeket, jelvényeket, a fenyegetőzést szó nélkül hagyták. Pedig ebben az országban mindenki érti ezt. S mintha nem tudnák, hogy ezek között oksági kapcsolat áll fenn.
Egyébként a Fidesz hatalomtechnikusai nagyon jól tudták, hogy a december 24-i részeg, otromba böffentés a Tilosban senkit sem fenyegetett létében. (Ráadásul mindenki, aki él és mozog, elhatárolta magát tőle.) De jó ürügy volt ez arra, hogy ismét utcára vonultassák elpuhulóban lévő talpasaikat. A felfokozott, üres és minden bizonyíték nélküli rémisztgetés most a jobboldal fő programja. Az persze rendben van, hogy keményen támadják, bírálják a kormány és pártjai lépéseit, intézkedéseit. A baj az, hogy a félévesre tervezett európai parlamenti választási kampány fő kortesei az Európa-ellenes, Nyugat-ellenes ágálók, fő céltömegei pedig a MIÉP megmaradt közönsége. És ez lehetséges, mert a hatalmat elvesztő Fidesz erősen euroszkeptikus lett, s a Nyugat-ellenes (és demokráciaellenes), antiszemita szélsőjobb szívesen csatlakozik hozzá. Ezért állnak elő a magyar kereszténységet fenyegető hamis veszély rémképével. Egy helyi rádió, egy internetes portál fenyegetné a magyar hívőket? A vasárnap tanulsága mindenkinek: nácikkal és a hozzájuk hasonlókkal nem szabad, sőt tilos szóba állni. Azt gondolom, hogy ebben az országban, ebben a városban többségben vannak azok, akik nem akarják engedni, hogy az utcákon elhatalmasodjék a politikai szenny. A vasárnapi sokaság nem a keresztényi szeretet jegyében emelte fel a feszületeket.
Ez leginkább inkvizítori mozdulat volt.
| |
|
|
