Akkor folytatom:
...19:30 körül nagy szirénázásra lettünk figyelmesek: a cara-k hoztak be egyszerre egy nagyobb doriást (3 nagybusz, pár mikrobusz, pár autó). Láthatóan ők voltak az ultracsoportok Genovából, hisz a brigád 80%-án vmilyen egyencucc volt (a sláger természetesen az UTC ninja-kapucnisa volt). Kipakolták a buszból a dobokat, zászlókat majd agyből a stadionba indultak. Mi követtük őket, hisz nagy baj már nem érhet.
Bent a hazai kanyar már fullon volt (egy órával a meccs elött!!!), a két tribün kb: 50%-osan volt tele + kb. 600 Doriano. Így jött ki a nagyjából 18000-es nézőszám.
Körülnéztem a blokkban, szépen fel volt díszítve. Gyakran megdörrentek a vendégek már a bemelegítés alatt is. A "Trieste vaffan culo"-ra egészstadionos fütty volt a válasz:))
Kezdéskor a hazaiak az Ultras Trieste vezetésével egy szép kiszászlós koreót mutattak be, íme:
Jó volt ahogy lüktetett az egész.
Nálunk zászlóerdő fogadta a csapatot pár tűzzel kiegészítve. Kb. ezt látták Flachi-ék amikor kivonultak:
Innentől beindult a szurkolás általam sosem hallott dalamossággal és változatossággal. Egyfolytában lengtek a rudasok, egymás után gyúltak a tüzek. Igen aktív volt a szektor ekkor még meglepő volt, hisz először tapasztaltam, hogy 35-40 évesek szurkolnak, tapsolnak 3-4 méteres zászlókat lengetnek (Vecchio Ultras!) a többi túránál már nem volt szokatlan. Kb. 1 percnek tűnt az első félidő 2-0-ra ment a Triestina, de ez a szurkoláson nem volt hallható. Szünetben sokan tekertek egyet a nagy izgalmakra. Ez egész meccs alatt ment amúgy (pár méterre a zsaruktól), és bár gyűlölöm a szagát, de egy olasz meccshez ez hozzátartozik!
A második félidő elején gyújtottak pár tüzet a hazaiak:
Mi újult erővel vetettük bele magunkat a szurkolásba. Mindig volt vmi. ami túllendített a holtponton (vagy egy-két tűz vagy egy gól!) és újra a topon pörgött a brigád. Persze 2-2 után már nem nagyon kellett minket noszogatni a szurkolásra.
Mi pont az UTC előénekese fölött voltunk 10-12 sorral. (ő az)
jó volt látni, ahogy irányítja a szurkolást, igen magával ragadó volt az előadásmódja.
Meg is tudom mutatni magam egy képen:
A "fotOtifo" felirat középső "o"- ja alatt vagyok kettővel, világos-barna kapucnival a fejemen.
A hazai szurkolásról sokat nem tudok mondani. Láttam, hogy néha ugrálnak, fej fölött tapsolnak, de hallani semmit sem hallottam belőlük.
A vége 2-2 maradt aminek persze mi örültünk jobban. Egy 10-15 percig még maradnunk kellet én meglátogattam a WC-t. Tisztára olyan feelingje volt, mint az Ultra c. filmben, tele volt firkálva, pottyantós wc stb. Bennem leginkább az Irriducibili Catania '91 graffitije maradt meg. Röpke 3000 km-t utaztak (oda-vissza), hogy itt hagyhassák a névjegyüket...
A parkolóba érve láttuk, hogy befutott még 3 busz így összesen 6 nagybusszal 4-5 mikrobusszal és cirka 40-50 kocsival voltunk jelen. Mindez hétfő este 20:30-kor 600 km-re Genovától...
A zsaruk vezették ki a kis karavánt a városból és egészen a Velence-Udine elágazásig kísértek, ahol is mi Udine felé vettük az irányt.
Megálltunk valahol Ausztriában aludni pár órát csak az volt a baj, hogy mivel 1500 m-en voltunk kb. -2 fok volt a kocsiban :))) de azért túléltük.
Itthon Veszprém környékén kaptunk egy fain hóvihart. Vicces volt a csávó aki kiment szántani (vagy mi ttudom én) a kombájnnal (vagy mivel) és elég tanácstalanul állt a 10 centis hó közepén :)))
De ez is belefért ebbe a 10 pontos túrába!!! | |
|
|
