Punk Portál - 2014. október 24.





 

Interjú McCheappel


Írta: Aggi
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2007. jún. 6. szerda - 11:19

Aggi: Szia! Milyen napod volt?

McCheap: Ez már az interjú?

Aggi: Még nem tudom. =;o)))

McCheap: Jaj, hogy te milyen gyerek vagy! Ez most egy kötetlen beszélgetés lesz?

Aggi: Én azt szeretnék. Te?

McCheap: Hát, ezzel csak az a baj, hogy így el lehet lenni órákig. Szeretem, ha célirányosak a kérdések. Az interjúban nincs barátság, ez olyan, mint az üzlet. 8o|

Aggi: Oh.

McCheap: :) Csak viccelek, az üzletnek sem kéne ilyennek lennie.

Aggi: Közel másfél éve, hogy beszélgettem Veled a Hatóságilag Tilos és az új akusztikus szekciód kapcsán.

McCheap: Emlékszem. Akkor éppen Augsburgban ültem a gép előtt.

Aggi: Most hol ülsz?

McCheap: Most Budapesten.

Aggi: Akkor tájt mit csináltál Augsburgban?

McCheap: Akkor egy lemezemen dolgoztam, meg szerelmi bánattól szenvedtem, de ezt ügyesen összekapcsoltam a lemezkészítéssel.

Aggi: Oh, ez romantikus.


McCheap: Én ilyen romantikus alkat vagyok, elég hamar szerelmes leszek.

Aggi: biztos vannak, akik nem tudják, hogy az új album, amin dolgoztál egy akusztikus trió volt.

McCheap: Egy kis pontosítás: az albumot nem hívom triónak, a koncerteken voltunk trió, de egyébként ugyanazokkal a zenészekkel vettem fel a lemezt, akikkel koncerteztünk, csak a lemezen volt egy negyedik hangszer is, a mandolin. Igaz, azt én játszottam fel.

Aggi: Miért nem tartod triónak az albumot?

McCheap: Teljesen mindegy, hogy hívjuk. Igazad van, hárman vagyunk rajta zenészek, úgyhogy trió. A lényeg: csináltunk egy akusztikus lemezt.

Aggi: Ha jól tudom, DIY módszerekkel dolgoztál.

McCheap: Így van. A lemezt Augsburgban a szobámban vettük fel. Kellett hozzá egy számítógép (meglehetősen elavult darab, 466MHz-es processzorú, azt hiszem, P2-es), egy jó mikrofon, egy kellemes akusztikájú szoba, és némi szaktudás, no meg a zenészek. Utánajártam, hogy lehet a legjobb akusztikus, azon belül is bluegrass jellegű zenét felvenni. Írtam amerikai stúdióknak, hogy adjanak pár tippet. Volt két hangtechnikus, aki nagyon segítőkész volt. Persze a technikai feltételek igen szűkösek voltak. Szóval leginkább csak abban tudtak segíteni, hova tegyem a mikrofont, és ehhez hasonlók. De utánanéztem más fórumokon is, rájöttem, hogy egy ilyen jellegű felvételt nem nehéz otthon elkészíteni.

Aggi: Egy kicsit beavatnál a szakmai fogásokba? Hogy képzeljem el a felvételt?

McCheap: Beavathatlak. Van egy hangkártyád, mikrofon bemenet, odateszed a mikrofont a gitár elé, felveszed. Megvan a gitár sáv. Aztán jön a többi hangszer: a brácsa, a nagybőgő, a mandolin, az ének, és a vokál. Mivel azonban folk zenéről van szó, a legjobb lenne egyszerre feljátszani, de ahhoz már profi stúdió kell. Aztán megvan a felvétel, jöhetnek az esetleges effektek, végül keverés, és master.

Aggi: A hangszerek még csak-csak hogy felvételre kerültek, de az énekkel nem zavartatok senkit?

McCheap: Jó a kérdés. A lakótársam 7 év alatt már megedzette a szomszédokat, úgyhogy ez meg sem kottyant nekik.

Aggi: Bocs, ki is volt akkor a lakótársad? Egy óvó bácsi nem? Mivel edzette meg a szomszédokat, a nebulókkal? =;o)))

McCheap: Igen, Wälk. Ő óvó bácsi, de a gyerekekkel a munkahelyén foglalkozik, otthon általában zenét hallgat, nem halkan.

Aggi: Wälkről azért érdemes tudni egy-két érdekességet, mint például, hogy rajong a magyar zenékért...

McCheap: Az biztos! Tőle több magyar-cigány folk zenét ismertem meg, mint itthon.

Aggi: Ő már megedzette a szomszédokat a magyar-cigányzenékkel. =;o))) Ezt követően jöhetett a keverés, masterelés. Úgy tűnik, hogy egy P2-es gép elég, hogy házi felvételt készítsünk jó minőségben.

McCheap: Igen, ez olyan, mint a kőleves. Gondolom, nem úgy értetted, hogy ha van egy P2-es géped, akkor már neki is állhatsz felvenni. Itt nem az a legfontosabb. Egyébként voltak vele problémáim (kevés a memória), úgyhogy inkább nem ajánlanám. De mivel egyszerre csak egy sávot veszek fel, így elég egy ilyen elavult gép, és hozzáteszem, itt akusztikus zenéről van szó, ezt elektromos hangszerekkel már nem lehetne így megcsinálni.

Aggi: Mennyi ideig tartott a felvétel?

McCheap: A felvétel elég sokáig tartott, több hónapig, mert apránként dolgoztunk rajta.

Aggi: Mondjuk ez az előnye a házi stúdiózásnak, hogy bármikor csinálhatod, nem kergetnek az órák, a kifizetések.

McCheap: Igen, de ez sokszor hátrány is lehet, ha nagyon elhúzódik. Mert ezt a lemezt tavaly áprilisban kezdtük el és még nincs kiadva.

Aggi: A kiadás azt hiszem, egy másik történet.

McCheap: Az én szempontomból most ez szorosan összefügg a felvétellel, mert ez egy műalkotás, amihez a lemez, a borító is hozzátartozik. Tehát nem mondhatom, hogy kész van.

Aggi: A felvételt követően a keverés, masterelést mennyire lehet megoldani házilag?

McCheap: Azt a legkönnyebb. Ezek mind egyszerű szoftvereken keresztül történnek.

Aggi: Semmilyen szakmai képesítés nem kell hozzá? Elég, ha jó a füled?

McCheap: Hát, ezt azért nem mondanám. Sok mindent tanultam a hangtechnikus iskolában, amit itt hasznosítani tudtam, de a jó fül az tényleg nagyon fontos.

Aggi: Ez a fajta csináld magad felvétel készítést sokan használják a folk zenészek, vagy ez inkább a punkból áthozott attitude volt a részedről?

McCheap: Ezt a folk zenében sokan használják.

Aggi: Elkészült a felvétel, és jöhetett a publikálás!

McCheap: Haha, igen. Itt érkeztünk a kényes részhez.

Aggi: Milyen lehetőségetek volt erre?

McCheap: Bocs, hogy visszakérdezek: milyen lehetősége van egy alig ismert zenésznek, hogy publikálja a lemezét? Nem sok. Bevallom, ehhez nem nagyon értek, mármint a reklámozáshoz.

Aggi: Egyből kiadóban gondolkoztál? Mert általában ez úgy néz ki, hogy készítenek előbb egy demót, bejáratják a bandát, és a keresnek a kiadókat a demóval, hátha kiadják az albumot majd. Te úgy gondoltad, ezt átugorhatod?

McCheap: Nézd, annyi negatív tapasztalatom van az ilyen demózást illetően, hogy nem látok igazán különbséget, hogy most milyen felvétellel keresem meg a kiadókat. Én azt szeretném, hogy komolyan vegyenek. Nekem összegyűlt egy teljes anyag, ezzel kerestem meg a kiadókat. Nem hiszem, hogy akkor nagyobb esélyem van, ha csak pár számot küldök el. Ez leginkább technikai kérdés szokott lenni, ugyanis egy demófelvételhez nem kell olyan jó minőséget csinálni, viszont ha már megszólal jól a lemez, akkor ezt át lehet ugrani.

Aggi: Tehát a DIY felvételt követően a kiadást már nem DIY-ban gondoltad, hanem kiadónál.

McCheap: Így van. Megspóroltam a stúdióköltséget, aztán rájöttem, hogy ez nem volt elég.

Aggi: Elkezdtél házalni az anyaggal?

McCheap: Azt is csináltam, de tudom, hogy más csatornákon általában könnyebb érvényesülni. Egy barátomat kérdeztem meg, aki zenész, van egy nagyon jó kis folk zenekara, és ő ajánlott egy német folk kiadót. De nem jártam sikerrel, mert kiderült, hogy ennél a kiadónál majdhogynem neked kell fizetned a kiadást. Elég meglepő, de így van. A felét neked kell fizetned, ami kb. 1000 Euro lett volna.

Aggi: Úgy tűnik, hogy mindegy, hogy punk, vagy folk, Magyarország, vagy Németország, a helyzet nem túl rózsás.

McCheap: Na igen, az itthoni próbálkozásaimról még nem is beszéltem. Elküldtem az anyagomat legalább harminc kiadónak, a helyzet kifejezetten rossz kiadás tekintetében, de úgy gondolom, nem szabad csüggednünk. Fel kell ismerni az új helyzet teremtette lehetőségeket.

Aggi: Mire gondolsz? Mik az új lehetőségek?

McCheap: Először is, úgy tűnik, hogy azok a próbálkozások, amelyek a művészetet szellemi tulajdonként próbálták beállítani, kudarcot vallottak. Én nem bánom, ha a zeném eljut bárhova, úgy, hogy én egy fillért sem kapok érte. A technikai lehetőségek adottak. A kiadók tönkremennek, az igaz, de én sokakkal ellentétben nem hiszem, hogy ezáltal a zene is meghalna, csak a kiadók nem rajtad fognak meggazdagodni. Vannak már más lehetőségek egyébként a lemez értékesítésére. Ilyen például az online eladás, ahol számonként, mp3 formátumban tudod eladni a lemezeidet. Ez Amerikában már elég népszerű, de azt hiszem, itt is kezd az lenni.

Aggi: A megkeresett kiadókat nem zavarta, hogy a szövegeid kétnyelvűek?

McCheap: Erről nem is esett szó, ha ez lett volna az akadály, akkor gondolom, megmondták volna. Vagy naív vagyok? :)

Aggi: Miért kétnyelvű az album?

McCheap: Mert külföldön éltem, főként németül és angolul beszéltem, és a szövegek is angolul jöttek. Persze ez tudatos is, mert szeretném, hogy értsék Németországban is a szövegeimet, és lássák azt is, hogy honnan származom, milyen az én anyanyelvem.

Aggi: A folk zenében mennyire megszokott a társadalomkritikus szöveg? Gondolok itt a Fehér füst, fekete füstre.

McCheap: Nem csak az a társadalomkritikus. A We Are The Ones is az, meg az In The Army. Az főleg. Ez egy érdekes kérdés, én sem voltam tisztában ezzel. Aztán kezdtem megismerni zenészeket és azt tapasztaltam, hogy ez már egy nagyon régóta űzött műfaj. Protest-singer/songwriter, de hívhatod akárhogy. Voltak mindig is ilyen folk zenészek, és utánanéztem, manapság is vannak, mondanom sem kell, sokan Amerikában. Ott aztán van mi ellen protestálni! Egy szál gitárral folk zenét játszó emberek, a kormányt, és a kapitalizmust kíméletlenül bíráló szövegekkel. Ennek egy klasszikusa Woody Guthrie, na meg Bob Dylan is efféle muzsikus volt, de ők csak az ismertebbek. Németországban Hans Söllner.

Aggi: Ezek szerint, a teóriám egész jól beigazolódik, miszerint a modern folk zene a punk. Mit gondolsz erről?

McCheap: Ezt a véleményt többen osztják, én is egy kicsit. A folk zene az alsóbb néposztályok zenéje volt mindig, a punk is. Csak a punk még több politikai színezetet kapott. Míg a folkban az egyszerű emberek érzései fejeződnek ki leginkább, és ebbe beletartozik a munkásélet is, a parasztok élete, és problémái. És ez már politika!

Aggi: Ugyan a kiadás nem jött össze Németországban, de úgy tűnik, hogy Rád talált az igaz szerelem.

McCheap: Ja, de az sem Németországban. Ott az sem jött össze. Egy magyar lányba lettem szerelmes, akivel eleinte interneten tartottuk a kapcsolatot. Most meg a másik szobában fekszik a kislányunkkal. Egy szerelem vége miatt mentem el, és egy szerelem hozott vissza. Engem úgy rángat a szerelem, mint egy marionett-bábút. Csak viccelek, nem bánom. :)

Aggi: Aztán gondoltál egyet, és országot váltottál. Miért pont Írország?

McCheap: Nagyon vonzott Írország. Főleg a zene miatt. Volt egy fordulópont, amikor feladtuk az albérletet Augsburgban, így három felé szakadtunk az addigi lakótársaimmal. Még próbálkoztunk lakáskereséssel ott Augsburgban (akkor már Anett, aki később a feleségem lett, is ott volt velem), de aztán jött az ötlet, Írország. Így Anett hazajött megszülni a babát, én meg kimentem Írországba szerencsét próbálni.

Aggi: Milyenek voltak az első napjaid Írországban?

McCheap: Vizes. Ez meghatározza azt a kis zöld szigetet. A sok eső. Csodálatos érzés volt ott lenni. Egy újabb álmom vált valóra. Egy nagyon rendes srácnál laktam, van egy nagy háza és egy szobát béreltem nála Athenry-ban. Megpróbáltam először az utcazenélést, amit Augsburgban is csináltam, csak az esős időjárás miatt ezt ritkábban tudtam megtenni.

Aggi: Ha jól tudom, annak a folk zenei ágnak, amiben utazol Írország az egyik termőföldje.

McCheap: Jól tudod. Ennek megfelelően fantasztikus a zenei élet arrafelé. A németországi ír barátaim már meséltek az ír pubokról, mielőtt kimentem, így nem ért meglepetésként, amit ott tapasztaltam. Én rögtön az első sessionbe becsatlakoztam. Session alatt koncertet értek, csak ezt ott így hívják. Pubokban akusztikus hangszerekkel főleg tradicionális zenét játszanak. Szóval épp egy olyan sessiont találtam, ahol számomra is ismert dalokat játszottak és megkérdeztem, hogy csatlakozhatnék-e. Nagyon szívesen láttak, és ez legtöbbször így volt. Nagyon befogadóak voltak velem az ottani emberek. Magyar dalokat is énekeltem a pub-okban, a közönség csendben végighallgatta, majd megtapsoltak.

Aggi: Ennyire egyszerű lenne ez? Gondolok egyet és bekapcsolódok?

McCheap: Azért nem árt, ha tudsz zenélni, és van önbizalmad. :)

Aggi: Ismét egy punk jelenség: a közönség felmegy a színpadra és beleénekel a számokba.

McCheap: :D Ez nagyon jó volt! Majdnem így van, amúgy jó meglátás. A hardcore-ban is így van.

Aggi: Azt hiszem mindenütt emberek vannak, és a címkék csak viccet csinálnak belőlünk, és elválasztanak.

McCheap:Van még egy közös vonás. A zenészek nem vesznek fel álarcokat, mindenki a hétköznapi ruhájában lép fel. Szerintem ez a punknál is legtöbbször így van, annak ellenére, hogy van egy öltözködési divatja a punknak, de szerintem a folknak is van egy kicsi, ha más nem, a tradicionális viselet.

Aggi: Mennyire sikerült elmerülnöd ebben a számodra nagyon kedves közegben?

McCheap: Nagyon. Alig vártam már, hogy újra mehessek zenélni. Kicsit messze laktam a várostól, mindig vonattal jártam, és ez nem volt túl szerencsés, mert éjszaka nem járt vonat, így a késői koncertekről lemaradtam. Kevesebb lehetőségem volt elmerülni a pub életben, mert a nagyobb bulik később voltak. Néha bent maradtam a városban, amikor kedves Błazsej barátunk rendelkezésemre bocsátotta éjszakára a szobája felét. Összességében nagyon hamar úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyemet.

Aggi: Ott is próbálkoztál az album megjelentetésével?

McCheap: Próbálkoztam. Találkoztam is segítőkész emberekkel, csak az írek között nagyon sok az olyan ember, hogy megígérnek valamit, aztán vagy elfelejtik, vagy csak nem tartják be. De nem rosszindulatból! Hajlamosak azt mondani: persze, persze, a napokban felhívlak. Aztán általában nem hívnak. Ezt meg kell szokni.

Aggi: Akkor ott sem jött össze a kiadás?

McCheap: Nem, kevés is volt az időm. Mindez egy hónap alatt történt.

Aggi: Hogy, hogy ilyen kevés időt töltöttél el Írországban?

McCheap: Megszületett Dalma, a kislányom. Kicsit korábban jött, mint vártuk, és hazarepültem. Nem bírtam ki.

Aggi: A családalapítás végül hazahozott. Mihez kezdtél itthon?

McCheap: Megpróbáltam rögtön kihasználni az itthoni viszonylagos ismertségemet, és elkezdtem gitárt oktatni. Persze ez nem jött be úgy, ahogy én azt elképzeltem, így legalább eltűntek az illúziók. Azért van pár tanítványom, és jól megy a dolog, csak nagyon lassan jött ez össze. Azon kívül elkezdtem szóló koncerteket adni, és elkezdtem zenészeket keresni az akusztikus projectemhez.

Aggi: Milyen stílusú gitárt oktatsz? Bárki jelentkezhet, hogy „hé, oktass már”?

McCheap: Persze, bárki. Én főleg akusztikus gitárt tanítok, de azért az elektromos gitárhoz is értek valamennyire. Kezdőket mindenképp tudok tanítani mindkettőn.

Aggi: Az oktatás mellett elkezdtél szóló akusztikus koncerteket adni csak úgy, mint korábban. Változott valami az évek során?

McCheap: Tapasztalatot szereztem, és nem elégedtem meg már a szóló bulikkal, hanem más zenészekkel akartam már játszani. Itthon nem sok minden változott a két évvel ezelőttihez képest, illetve van, ami igen. Például az árak emelkedtek, a pénz, amit én kapok egy estéért, az pedig nem. Ez elég nagy változás. A közhangulat számomra még lehangolóbb, mint amikor elmentem. De hát történt egy s más az országban ez alatt az idő alatt, de valószínűleg ez a viszonyítás miatt is érződik számomra erőteljesebben.

Aggi: Te hogy láttad, látod az itthoni helyzetet kintről? Neked talán most nagyobb a rálátásod.

McCheap: Ezt a helyzetet itthonról is meg lehet érteni, ha valaki tájékozott. Ami más kint, az az emberek reakciója, illetve ott értelmes vitákat lehet folytatni a társadalom nagyobb részével, mert jobban megcsapta őket a felvilágosodás szellője.

Aggi: Ezt egy kicsit kifejtenéd?

McCheap: Ami történik ebben az országban, az nem más, mint a nemzetközi tőke agresszív előrenyomulása, és az erre adott többnyire artikulálatlan reakció. Gondolok itt az őszi és tavaszi zavargásokra. A kormány teljesen elkötelezte magát a tőke javára, és a megszorítások mellett ezt most már nem is tagadja. Ezt a helyzetet kint jól tudják azok, akik foglalkoznak a világ állapotával. Németországban is ez megy, csak ott még van ellenállás. Amikor kiderült, hogy a kormány a megválasztása érdekében átverte az embereket (ez nem meglepő), és sokan az utcára vonultak emiatt, akkor a német emberek, akikkel beszélgettem, teljesen megértették az indulatokat. Ez volt az ottani reakció, és az enyém is, aki pedig egy kicsit jobban ismeri az itthoni belpolitikai helyzetet.

Aggi: Nem gondolod, hogy anno épp ezt a világot akarták az emberek, vagy épp a politikusok? Csak éppen eddig elodázták a nagy változásokat, és az emberek most szembesülhetnek azzal, hogy az állam a szocializmus szellemi folytatásában is, de a munkástömegek jól éltek, addig, a „szabad világ” a kapitalizmus és főleg az a vad, ami itthon felütötte a fejét az nem az, amire álmaikban vártak.

McCheap: Erre nem számítottak akkoriban. Ez a folyamat a 70-es évektől erősödik.

Aggi: Pedig, a nyugat, már akkor is ilyen volt. Lehet, hogy az ismereteink hiánya, vagy a mézesmadzag, elkábított?

McCheap: Ne feledjük, akkoriban még jóléti államok voltak Európában, ami csábítóbb volt, mint a szocializmusnak nevezett államkapitalizmus.

Aggi: Jóléti állam? Házfoglalásokkal, utcai harcokkal?

McCheap: A jóléti állam az egy kifejezés, ami nem egyenlő a paradicsommal, de azt úgy hívták, ami a szociáldemokrácia vívmánya meg a tőke érdeke is volt. A munkások jó fizetést kapjanak, hogy legyen, aki megveszi a termékeket. Az is egy problémákkal teli rendszer volt, de ami most van Németországban, ahhoz képest jobb volt.

Aggi: Ebben a nyomorúságos gazdasági helyzetben úgy gondoltad, Te nem adod fel, és a szóló koncertek helyett jöjjön az akusztikus zenekar. Bátor vállalkozás!

McCheap: Én talán még viszonylag szerencsésnek is mondhatom magam a szakmámmal. Kevésbé függök a tőkétől, mint más iparágakban, de ez majd persze kiderül, hogy valóban így van-e. Nem túl rózsás a helyzetem, ezt bevallom. Ami meg a szóló vagy zenekaros fellépéseket illeti, igazán nincs nagy különbség.

Aggi: Hogy találtad meg a zenésztársaidat ehhez a vállalkozáshoz?

McCheap: Hamar megtaláltam ezt a közeget, akik bluegrass, ír és egyéb folk zenéket játszanak. Ott kezdtem kérdezősködni. Meg a meglévő kapcsolataimban is kérdezősködtem. Így találtam meg a bendzsósunkat, Egyed Gyulát, a nagybőgőst (akivel még kevés próbánk volt), Nicole-t, és aki eddig helyette játszott basszusgitárom, az én régi HT-s zenésztársam Pásztor Laci.

Aggi: Ők mind magyarok?

McCheap: Igen, itt most mindenki magyar.

Aggi: Ha már említetted Lacit, az akusztikus szekciód mellett újra összerántottad a HT-t.

McCheap: Igen, újra folytatjuk a HT-vel.

Aggi: Mi volt az összeállás indíttatása, a motiváció?

McCheap: Ezt már akkor terveztem, amikor elmentem az országból, csak nem tudtam, hogy mikor tudjuk megvalósítani. Az indíttatás egy új lemez.

Aggi: Úgy tudom, hogy idő közben a többiek (Benji, Mikosz, Kálci) egy zenekaron dolgoztak, dolgoznak. Mennyire volt nehéz rábeszélni Őket a folytatásra?

McCheap: Nem volt nehéz. Mikosz helyett viszont Laci játszik, Ő volt akkor is, amikor abbahagytuk. Ami érdekes, hogy Benji visszajött hozzánk.

Aggi: Mikoszt semmiképpen nem akartad, vagy ez egy ilyen közös megegyezés?

McCheap: Nem is merült fel a dolog, mert Lacival már nagyon jól összerázódtunk. Ő mindig nagyon lelkes volt, és egyre jobb zenész.

Aggi: Miért Benji és nem Balázs?

McCheap: Pándi Balázzsal terveztük a folytatást, csak közben Benji is mondta, hogy szívesen játszana, és amikor elkezdtem összehozni a bandát, akkor Benji gyorsabb volt, Balázs akkoriban eléggé elfoglalt volt. Én személy szerint örülök Benjinek, hiszen nagyon jó dobosnak tartom, és sokat játszottunk már együtt, jól megértjük egymást.

Aggi: Korábban nemArt, aztán x-art projekt, és most?

McCheap: Ez még számomra is kérdés. Át kell értékelnem egy csomó dolgot, ami a lemezkiadással kapcsolatos. Fel kell tennem a kérdést: mit is akarunk mi? A kiadók mind gondban vannak. Végig kell gondolnom, hogy megpróbáljuk-e egy nagyobb (Magyarországon ez relatív) kiadónál jelentessük meg a lemezt, vagy maradjunk szerzői kiadásban.

Aggi: Viszont úgy döntöttetek, hogy menedzsment kell a csapatnak.

McCheap: Igen, ezen már nagyon régóta gondolkodom. Egyszerű dolog ez, ha belegondolunk: a zenekar zenél, a menedzser meg koncertet szervez. A kettőt egyszerre nem lehet hatékonyan csinálni, valamelyiknek a kárára fog menni, vagy pedig különleges képességűnek kell lenned.

Aggi: Nem gondolod, hogy ez a punkkal ellentétes, átkos gondolat?

McCheap: A menedzsment? Nem gondolom. Miért ne oszthatnánk meg itt is a munkát? Miért kéne egy zenésznek koncertet szerveznie?

Aggi: Ki lett menedzsmentetek?

McCheap: A Budapest Rock 'N Roll.

Aggi: A BPRNR nem a punk zenekarok menedzsmentjéről híresek, miért pont Ők?

McCheap: Mert őket ismerem személyesen, és sok zenekart is, akik náluk vannak.

Aggi: Hogy kell elképzelni egy ilyen menedzsmentet? Tudod, én mindig független voltam. =;o)))

McCheap: Van egy kis irodájuk, ahol van pár számítógép, és ők meg szorgalmasan szervezik a bulikat a zenekaroknak. Van egy srác, aki a HT ügyeit intézi a BPRNR-nál, akivel e-mail-en tartom a kapcsolatot, és mindig szól, ha sikerült valami koncertet leszervezni.

Aggi: Ez azt is jelenti, hogy csak Ők szerveznek Nektek bulikat?

McCheap: Várj, itt most melyiken van a hangsúly? Az Ők-ön vagy a Nektek-en? Csak Ők szerveznek, igen. Ez a megállapodás. Mi nem szervezünk külön magunknak.

Aggi: Mit kaptok a menedzsmenttől?

McCheap: Mit kapunk? Sok fellépési lehetőséget.

Aggi: Ezért cserébe mit adtok?

McCheap: Mit adunk? X százalékot a koncertbevételünkből.

Aggi: Ezek szerint a kis kocsmás buliknak végük?

McCheap: A HT-vel már nem jellemző, hogy kis kocsmákban játszunk Magyarországon. Külföldön igen, de ott nem ismernek minket annyian. persze még itthon is előfordul egy-két kisebb klub.

Aggi: Nem érzed úgy, hogy meg vagytok kötve? Hogy elvesztettétek a függetlenségeteket?

McCheap: Nem sokat vesztettünk ezzel. Lehetünk függetlenek, de akkor nincs koncert. És igen, fontos a kényelem, mert így tudunk teljesen a zenélésre koncentrálni.

Aggi: Nem félsz, hogy ezt itthon másképp értékelik?

McCheap: Nem tudom, mire célzol, tényleg nem.

Aggi: Itthon hamar rá mondják egy bandára, hogy bizniszpunk.

McCheap: Ezt mondhatják ránk, de ha megnézed a zenekar pályafutását, akkor ez nem biztos, hogy így is van.

Aggi: Már meg is volt az első fellépésetek. Milyen volt a fogadtatás?

McCheap: Nagyon örültek nekünk a veszprémi Padlásban. Néha úgy éreztem, kicsit túlságosan is. Néha nem nagyon hagytak minket zenélni az állandó színpadra járkálással, csatlakoztak, ahogy fentebb mondtad.

Aggi: Úgy érzem, Te ezt nem annyira kedveled.

McCheap: Ezt kifejezetten nem kedvelem.

Aggi: Mondjuk, én is úgy vagyok vele, hogy jöjjön fel, a vokál mikrofonba mondjon egy-két boldogító szó, aztán hagyni, hogy a közönség azt nézze, hallgassa, amire jött. Te, hogy vagy ezzel?

McCheap: Valahogy így. Egy értelmes ember meg kell, hogy értse, hogy ha feljön a színpadra, és emiatt kirúgja a kábelt a gitáromból, akkor nem tudok tovább játszani. Meg a mikrofont kiverik az állványból. Ezeket nem nagyon kedvelem.

Aggi: Ennek a koncertnek nem nagyon volt reklámja, ez minek tudható be?

McCheap: Volt ennek elég nagy reklámja, csak a megfelelő helyen. Elég sokan ott voltak, tele volt a Padlás.

Aggi: Bocs, akkor én vagyok figyelmetlen. A menedzsmentetek foglalkozik a bulik beharangozásával is?

McCheap: Igen, csak nem tudom egyelőre, hogy milyen mértékben. Szerintem ez hely kérdése, hogy van a megállapodás. Itt Budapesten a BPRNR csinálja a reklámot.

Aggi: Következő buli?

McCheap: A következő buli a Kultiplexben lesz, június 23-án. Ingyenes! Fellép még a Nesze és a New Dead Project.

Aggi: Úgy tudom, hogy korábban a Semmi Komoly volt meghirdetve, mi az oka a változásnak?

McCheap: Fogalmam sincs. Na ez az, amivel nem kell foglalkoznunk többek között.

Aggi: A BPRNR választja ki a bandákat, akikkel játszotok?

McCheap: Hát azért megbeszéljük, bár most A BPRNR és Mező intézte a dolgot.

Aggi: Június 23. Kulti. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de pont akkor lesz a Punk Rock Riot.

McCheap: Ezt nem is tudtam. Aki kíváncsi ránk, az úgyis eljön, aki meg csak azért jönne, mert nincs jobb buli, az nem is baj, ha nem jön.

Aggi: A következő koncertekről hol találunk infót?

McCheap: Minden koncertről találtok infot a http://www.myspace.com/hatosagilagtilos , illetve a http://ht.punkportal.hu weboldalakon.

Aggi: Visszaérve az akusztikus formációdra. Említetted, hogy meg van a zenekar, és van egy kiadatlan album. Hogyan tovább?

McCheap: Nem adom fel, amíg ki nem lesz adva ez a lemez, aztán jöhet a következő! A zenekarral meg koncertek.

Aggi: Az albumon található számokat játsszátok a jelenlegi felállással is?

McCheap: Igen, meg pár feldolgozást, illetve tradicionális dalokat.

Aggi: Aki az akusztikus zenéd iránt érdeklődik, az hol tud információhoz jutni?

McCheap: http://www.myspace.com/attilatapolczai

Aggi: Bocs, de úgy érzem, hogy a HT-val egy kicsit mintha lazább, zeneiparosabb lenne a kapcsolatod, míg a folk meg átvette volna a tradicionális punk szerepét.

McCheap: Ez érdekes meglátás, de lehet, hogy van benne valami. Talán azért van ez, mert a HT elég jól működik, megvan a bázisunk, van közönségünk, tudunk koncentrálni a lemezkészítésre, míg az akusztikus project még az elején van. A HT-nek emiatt könnyebb menedzsmentet is találni. Ha az akusztikus zeném vonzana akkora közönséget, mint a HT, akkor már annak is könnyebb lenne menedzsmentet találni.

Aggi: Én úgy látom, hogy a HT-val igen is egy kicsit újabb közönség felé kacsintgattok, nyittok.

McCheap: Nem hiszem, hogy a HT közönsége nagyon meg fog változni.

Aggi: A HT estében mintha kiengednéd az irányítást, lehet, hogy a folk mostanábban jobban megfog? =;o)))

McCheap: Az biztos. Jobban ki tudom magam fejezni ebben, de azért mostanában a HT-hoz is jönnek az ötletek.

Aggi: Nekem ez egy kicsit Bad Religion-ös-es történet.

McCheap: Ez tényleg egy kicsit BR-es. Hasonló utat járunk be, és ennek örülök is.

Az interjú eredetileg az X-art oldalára készült, kösz, hogy publikálhattuk itt is.