ma furán történet-szerű álmom volt, nem azaz összevissza szarság, ami általában. óbudán a lakótelepek erdejében lógtam a barátnőmmel, az volt a szitu hogy nem volt kajánk meg így hova mennünk, ezért valahonnan mindenképp kellett szerezni valami zabát. betértünk egy ilyen falatozóba valamelyik panel lábánál, ahol egy kedves idős nő volt a kiszolgáló, meg annak a lánya. elég szűkös kis hely volt, és természetesen nem volt semmi vegetáriánus kajájuk, de tudtunk venni sört. a csajom kiült a térre egy padhoz valami öreg alkesszal dumálni, akiről kiderült hogy költő, és ismertem pár versét, amik mind ilyen értelmetlen faszságok voltak de neki kedvességből azt hazudtam hogy elég mélyek. aztán egyszercsak egyre több csöves vett minket körbe, és voltak köztük szkinhedek is, itt már kezdett elég baljóssá válni a hangulat. körénk ültek, meg dumálták a mindennapi hülyeségeiket, amiket az ilyesmi lecsúszott alakok általában beszélni szoktak. próbáltam jelezni a csajomnak, hogy ideje lenne lépni de ő nem vágta le mi a helyzet, mert az öreg alkesz költővel beszélt a szar verseiről. ekkor venni akartam még egy sört, elis indultam vissza a falatozóba, de az egyik szkinhed rám lökött, aztán valahogy felkapott a levegőbe, és így a földhöz baszott, én meg erre gecire szégyellni kezdtem magam, hogy a csajom előtt így megaláznak, és azt mondtam neki, hogy "nagyon kemény vagy öreg, de mi lenne ha békén hagynál?" ez így álmomba full komoly beszólásként hatott, be is idegesedett az egész junkie társaság, és valahogy bekergettek a falatozó bejáratához, ami hirtelen bezárult egy fekete vasajtóval, amin elkezdtem dörömbölni, mert tudtam, hogy közbe a csajom meg odakerült be, és bement utána az egyik geci. valahogy feltudtam emelni úgy a vasajtót, hogy épp beférjek alatta, és a kajáldában bent a drogos punk épp próbálta megerőszakolni a csajomat, úgyhogy én hátulról ráugrottam és megfogtam a fejét, amit elkezdtem verni egy asztal sarkába. ekkor megijedtem, hogy ettől ez a csávó meg is halhat, és komoly dilemmázás után jutottam arra, hogy nem fogom megölni, csak jól szétbaszom a fejét (ez így alternatív megoldásként jónak tűnt akkor), úgyhogy folytattam a feje asztalsarokba baszogatását. ezekután a csajom közölte hogy most lekell lépnie mert megmentettem őt, és minden átváltozott egy olyan környezetté, mint amilyen kb az óbudai terem körüli gyártelep, szóval minden ilyen összevissza betondzsungel lett csövekkel meg vaslépcsőkkel. a dzsánkik viszont még mindig nem koptak le és a véremet akarták mert megvertem az egyik társukat, úgyhogy menekülnöm kellett, eddigre be is esteledett. ahogy futottam előlük valami sikátorban, egyszer csak motorbúgást kezdtem hallani, és gecire elém farolt Dredd bíró, és elkezdte lőni a gonosz csöveseket. én meg azon gondolkodtam, hogy "anyád, ez fullra nem Stalone, hanem az igazi Dredd bíró", de így visszagondolva nem is úgy nézett ki mint Dredd, hanem sokkal inkább a Punisherre hajazott, de mindegy volt ez akkor. miután pár gecit kinyírt, elhúzott a motorjával, én meg futottam tovább. egy lépcső alá benéztem és akkor vettem észre hogy akiket az előbb lezúzott a Dredd, azok meg se haltak, csak elbújtak előle, és épp herkáznak egy kicsit. innentől kezdve lett igazán fura az álmom. megszólalt egy zengő mély hang, nemtudom eldönteni hogy a fejemben vagy így mindenhonnan jött-e, de elkezdte mondani nekem hogy most igazán nagy bajban vagyok, és kezdjek el menekülni úgy ahogy csak tudok, mert ez az egész nem az aminek látszik, hanem valami sokkal nagyobbnak vagyok a része, és minden csak látszat. kurvára szét paráztam magam ezen, annyira, hogy olyan gyorsan kezdtem futni hogy a lendületből feltudtam ugrani a házak falára, mint valami kibaszott majom, és a csövekbe kapaszkodva meg minden ilyen tereptárgyat kihasználva menekültem, miközben mögöttem többszáz drogos csöves futott ugyanilyen ügyesen. ekkor egy pillanatra feltűnt Perez, aki szintén menekült, de ballonkabátban volt, és rájöttem, hogy a hang ami végig beszélt hozzám, azaz ő hangja. felhúzott a fejére egy fehér maszkot, és azt mondta ő Rorsach a Watchmenből. gecigyors volt, nemtudtam utolérni, de a hangját végig hallottam, és végig arról beszélt, hogy siessek mert ez az egész nem az aminek látom. átmásztam egy ilyen rohadt magas betonfalon, amikor én a tetején voltam, akkor a dzsánkik már az aljánál, és másztak üvöltözve felfele. a falon átnézve meg rájöttem miről beszélt Perez-Rorsach: a túl oldalán az egész világnak egy nagy, teknőszerű videojáték pálya volt, tele mindenféle platformelemekkel meg ilyen felszedhető dolgokkal, és ráébredtem, hogy az egész amiben vagyok egy kurvanagy játék úgyhogy nem is kell menekülnöm, elég ha csak baszakodok ott a nagy pályán és minden tök okés lesz. elkezdtem volna ráfutni az egészre, hogy bulizzak meg futározzak egy jót rajta, de felébredtem. |
|
|