Szia!
Igazából nem nagyon akarok belemenni ezekbe a dolgokba, elvégre ami elmúlt az elmúlt. Lehet, hogy csak én értettem félre amit írtál, de lehet, hogy más is ugyanígy félreérti, ezért szeretnék reagálni pár dologra, mivel nekem az jött le a soraidból, hogy a HSZ azért lett „ismert” banda, mert „fel lett karolva”. Én viszont egyáltalán nem így emlékszem erre.
Egyrészt mi soha nem voltunk NemArt-os zenekar. Segítettek kiadni az utolsó cd-t (örök hála!), de akkor úgy egyeztünk meg, hogy ez aféle közös kiadás, mivel szerettük volna megőrizni a függetlenségünket.
Az ominózus turné sima „Nemart tour” néven futott, ezen azonban az akkor történt tragédia miatt összesen négy állomáson tudtunk részt venni. (Ebből az egyik Pápa volt ahol valami metál bulival lett összeszervezve a koncert, így hajnal három után a Snobs cuccán játszhattunk három számot a jelen lévő négy-öt roppant kitartó, ám éppoly részeg punknak, mielőtt még lekapcsolták az áramot. Egy pedig Kecskemét ahol Borics úrék is ott voltak, azóta is emlegeti. Tényleg, volt RLO is, már csak ezért sem lehetett „piros zokni” anti-homofób turné.:-DDD )
A Nemart klubban összesen hét alkalommal léptünk fel (hogy ez sok vagy kevés, azt mindenki döntse el maga, szerintem nem sok, de végülis tökmindegy, nagyon jó buli volt mindegyik). Ebből olyan igazi „nagy” koncert amin mi is játszottunk, csak a Leftöver Crack és a Pándi barátunk által szervezett Propagandhi volt. Esetleg az Inerdzia, akiknek akkoriban még ha jól tudom Slayer szervezte az itthoni bulikat és egyáltalán nem voltak túl ismertek erre.
Viszont azért előtte igen sokat játszottunk a Simonsban ahová azért rendszeresen lejárt 150-200 ember a mókákra, meg persze csomót játszottunk Gödöllőn a Trafóban, ahol szintén nagyon jó bulik voltak. Ezzel most egyáltalán nem arcoskodni akarok, igazából csak annyi, hogy a Nemart beindulása előtt és attól függetlenül is egész jól elvoltunk.
(Csak zárójelben jegyezném meg amúgy, hogy nekem speciel pont a Simonsos időszak volt a kedvencem a HSZ-es időkből. Pont annyian jártak és pont annyira volt bensőséges az egész amennyire kell. Nagyjából mindenkit ismertem akik lejártak – ha más nem legalább látásból – és nagyrészt pont olyan arcok voltak akiknek örültem, hogy minket hallgatnak. Hiába az elitizmus eredendően ott csörgedezik az ember ereiben. :-)))
A másik dolog pedig az, hogy volt ugye a Skinhead Reggae című számunk, ami pont kapóra jött és fellendítette a népszerűségünket, mivel akkoriban kezdett népszerűsödni itthon a baloldali skinhead-street punk hullám. Azért ne felejtsük el azt, hogy akárhogy is nézzük, abban, hogy itthon ez a műfaj nagyobb figyelmet kapott és „népszerűsödni kezdett” szerintem igencsak nagy szerepünk volt. A Skinhead Reggae előtt már 97-től játszottuk az Együtt az utcánt. (Ami miatt miután 97-ben együtt játszottunk vissza is hallottuk, hogy szerintetek mi nácik vagyunk, mit akarunk mi haverkodni a skinheadekkel – aki ugye nácik. Persze nem csak tőletek hallottuk ezt, jópáran nácinak tartottak minket akkoriban emiatt a szám miatt. :-DDDD ) Ezt csak a tisztánlátás miatt írtam le, az igazat megvallva egyáltalán nem vagyok büszke arra ami lett ebből az egészből, sőt! De hát ki gondolta volna ezt akkor amikor még összesen kb. 10 tradicionális skinhead volt az országban és mind olyan jó fejek voltak, mint Allga, Ferike, Max, Húber, Jani, stb. (Bár igazából abból az időszakból sokkal több nevet nem is tudnék felsorolni, hehe) Ma meg már egyetemista, bölcsész skinheadek nyomják? Röhej. Najó, talán már túlságosan is belementem ebbe a témába. :-))
Szóval lényeg a lényeg: a világért sem vonnám kétségbe azt, hogy sok segítséget kaptunk tőletek, ezért hálásak is vagyunk, de pont annyira mint másoknak akik ugyanúgy segítettek. Pl. Pándi mesternek, Jakab Zolinak, Schlekinek, Poszonyi Norbinak, Ferikének, Slayernek, stb.
És természetesen elsősorban azoknak az arcoknak akik lejártak a bulikra és támogattak minket.
Meg persze leginkább saját magunknak!!! :-DDDD
|
