én komolyan gondolom. ma reggel, ahogy bekapcsoltam a tévét, láttam ahogy ezeket a kukoricapelyheket és műzliket reklámozzák. Hát nekem ettől felfordul a gyomrom!!
Láttatok már kukoricatáblát? Szörnyű!! Ahogy a nagy, erős gyilkológépek levágják az új életet adó termést a növényről.... amikor látom, szinte olyan érzésem van, mintha herélést látnék élőben. Meddig szolgáljuk még a kasztrálóipart?
A másik, hogy sok műzlifajtában van mazsola is. Ki az, aki akár egy fél szem mazsolát is nyugodt lelkiismerettel meg tud enni? Mit érezhet az a szőlőtő, akinek a szeme láttára vágják le a saját termését? (és bár tényleg humánusabb, amikor az a gazda vágja le kiskéssel a fürtöt, aki felnevelte a szőlőtőt, becézgette, szeretetet adott neki, attól a vágás még vágás. Hiszen, ha választhatunk, hogy ki döfje belénk a kést, mi is azt választanánk, aki szeretett, nem? De attól még fáj.)
Ezek után barnára aszalják a szőlőszemet a napon. Ha felháborodunk, amikor azt látjuk, hogy a háborús filmekben a szegény katonákat kikötözik a napra szenvedni, és szorult belénk egy kis lelkiismeret, meg jóizlés, akkor a szőlőszemek szenvedése is legalább olyan mértékű fájdalmat kelt érző lelkünkben.
Ezekre gondoljatok, amikor legközelebb reggelire tejbe áztatott mazsolás kukoricapelyheket esztek. Ti, ti szadista gyilkosok!!! |
