Benem?
Am nálam undergrundabb arc? Kikérem magamnak!
Nekem az első idepúzásom(már a topikba) elég random volt, sztem nem is emlékeztek rá, én se nagyon. Vmilyen nácis téma volt, Bunkó önellentmondásba került, én meg a nagy antifa fejemmel próbáltam vitába szállni vele. Persze elbeszéltünk egymás mellett ezért nem erőltettem a dolgot.Később elkezdtem aktívabban idepurcogatni -omg:D- de arra már nem emlékszem milyen apropóból volt. Sokszor nehezen bírtam megállni, ha vmi hülyeséget olvasok, pl téves információt, ferdítést stb. csak mint Bunkó fb posztjai:D valszeg ez volt, ami miatt elkezdtem aktívkodni.
Még nagyon rég szakdolgozatomhoz felkértem Bunkót h meséljen a dark szubkultúráról, de h ide írtam ezzel kapcsolatba, vagy mailt írtam arra már nem emlékszem.
Közbe előkerestem:D elég vicces így utólag:DD csak pár részlet belőle:
Anyám már nehezebb eset volt, ő sokáig a szívére vette, nem tudta hová tenni a dolgot évekig. De aztán mikor saját maga is látta, hogy ez miről is szól valójában, megbékélt vele. Igazából az itthon az elv, ha megélek belőle akkor csináljam nyugodtan. Látják semmi rossz nincs benne, tévékben nyilatkozom, blogot vezetek, ruhákat csinálok, elzenélgetek. És ez semmi ahoz képest , mint mikor 5 évvel azelőtt kábítoszer mámorú éjszakai techno bulikon pörgettem a bakelitet, és jócskán érdekes állapotokban estem haza... Tehát viszonyítási alapként úgy vannak vele, sokkal inkább ez, mint ami akkor volt... Mert akkor ezelőtt akadt, hogy jócskán túl lőttem a célon. Itt bár a zord külső ott van, egy teljes nyugalom van minden téren. Tehát nem téma már ez. Különösen nem, mivel 27 éves vagyok.
. Vannak dolgok amiken nem lehet ugyan változtatni hirtelen: kiborotvált szemöldök, és ajakig érő fekete haj, de ha a kérdés lényege ez lenne: mindig tudom, mit hová veszek fel...:xD Például nagymamám süteményes délutánjaira sem 20 centis talpú bakancsba érkezem hófehér Husky szemekkel...xD
Merészebb lettem, és végre kitudtam fejezni azt ami vagyok valójában - ennek előtte egy viszonylag csöndes alkat voltam, akiben ugyanúgy tombolt az energia, de nem mertem kibontakozni, inkább éveken át magamban tartottam egy csomó mindent. Belsőleg így jellemezném az 'elváltozást'
! A kezdetekkor volt olyan, hogy olyan szarul sminkeltem ki magam, hogy a városban rendőrök igazoltattak, mert azthitték, hogy össze vagyok VERVE... (Piros rúzzsal húztam ki a szemem, olyan volt mint egy monokli... Jó ég, és még azt hittem jó is akkor)
Kérdés: Mit gondolsz, meddig fog tartani nálad ez az életszemlélet, életvitel?
Ó, szerintem a végsőkig. Ne vegye beképzeltségnek senki, de nekem ez a rendeltetésem, sorsom, valahogy ezt érzem. Mindjárt a 30 felé meg hová változzak mégis... Eddig sem jött hirtelen villámcsapás, amely megvilágosított volna az ellenkezőjéről. Viva la rock and roll!
|