Csak a magam nevében beszélek. Nos, kellemetlen volt a tegnapi napom. Nem elég, hogy egy izzadtságosan átdolgozott nap után nem jutott időm arra, hogy egy gondos zuhanyzás után nyakkendőt kössek és elfogyasszak egy tál csilis babot (természetesen jól megerőspistázva), még egy focimeccsek merevrészeg kötekedő-ordibáló-csekély szókincsű-alacsony értelmi szintű látogatóit idéző egyénekkel megtömött "házias" bulit is át kellett vészelnem, tisztelet persze a kivételnek. Félreértés ne essék, felléptem már korábban is a szóban forgó helyen, melynek hangulatos igénytelensége, családias jellege kifejezetten rokonszenves volt számomra, nem beszélve az olcsó korcsmáról, melynek még ma is megvan az a remek szocreál hangulata, ami itt a fővárosban kihalóban van.
Zábról már kezdtem azt hinni, hogy egy értelmes gyerek, ezen feltevésem szertefoszlott, mikor zenekarának élén porig alázta a jóízlést olyan strófákkal, amikhez még egy Barackca szöveg is Petőfi vers. Azért a taréja tisztességesen be volt színezve és állítva, erre igazán nem lehet panasza az olyan közönségnek, aminek ennyi az igénye a boci-boci-tarka szintű rendőrszidás és Exploited tísörtök mellett. Ha jól emlékszem, Titan gitározott. Kedves Titan! Addig szállj ki ebből a bandából, míg végleg be nem mocskolod vele tested-lelked!
Szörnyen gyötört is a kérdés: "Mi a faszt keresek én itt?"
Aztán persze prezentáltunk egy tökfölösleges koncertet, majd odakinn elszabadult valami genetikai mutáció, aki minden ok nélkül felrúgott és nekiment másoknak is, ezen a ponton mondtam Schlekinek, hogy takarodjunk innen a picsába.
Ámen.
Esetleg felolvashatok pár passzust a bibliámból, hogy kiegészítsem a fenti sorokat. | |
|
|
