Hogy őszinte legyek én nagyon vártam a koncertet. Kölyökkorom óta kedvenc bandáról van szó... mit kedvenc... A HŐSEIMRŐL. Gondolom nem egyedül vagyok úgy, hogy a Self Esteemen tanultam meg kb megfogni a bésszt... szóval minden tekintetben adott a zenekar iránti szubmisszív hozzáállás... DE!
Szerintem is volt egy adag hakni jellege a dolognak.
Lehet magyarázkodni, lehet mondogatni, hogy fesztiválkoncert, hogy ez meg az befordulósabb lett az utóbbi években, lehet mondani, hogy fáradtak, szar közönség (aztán mégse szar mert odavoltak értük) stb...
De láttam már jópár koncertet, láttam már zenészeket játszani tomboló közönségnek...
Én úgy láttam, hogy Dex meg se akar izzadni. Egy fél mosolyt nem lőtt el (igaz csak mondjuk az idő 70%-ában figyeltem oda, lehet hogy pont akkor mindig koncentrált...) Ez nekem nagyon rányomta a bélyegét az egészre. lehet hogy odavoltak a magyar fellépésért, a közönségért... de miért nem láttam rajtuk? (még noodles-en csak csak)
Félreértés ne essék, a 4ik szám után elment a hangom (azóta is lábadozok torokügyileg) sőt végigugráltam-üvöltöttem-banzájkodtam az egészet, mert kb 9 éve a fejemben lüktet ezeknek a számoknak a nagy része. Láttam őket élőben, hallottam őket, sőt a hangzás is megbocsájtható, ha a közönség úgyis csordában üvöltötte (velünk együtt) minden egyes verzét és refrént...
De az a "mosolygós frontember-feeling" kurvára hiányzott.
Talán majd egy klubban egyszer... (persze)
Lehet lőni! | |
|
|
