Newborn reunion
Current mood: intense
Category: Life
Bár már pár nap eltelt a Dürer kertes Newborn koncert óta, de nem volt még alkalmam pár szóban összefoglalni mindazt, amit ez a dolog jelentett nekem/nekünk, és lehet még mindig nem ez a megfelelő pillanat, de valahogy ki kell írnom magamból.
Előre le kell szögeznem, hogy bámennyire is sokat adott ez az este, nem bántam volna, hogy ez az élmény kimarad az életemből, ha cserébe Tomi soha nem lesz beteg. Néha (gyakran?) azonban az élet kegyetlen játékokat játszik. Tudtam már egy ideje Tomi betegségéről és csodáltam, hogy a fájdalmai ellenére soha nem adja fel, összefutottam vele Kuron Peti lagzijában, aztán az Auxes bulin és előjöttek a régi szép emlékek.
Tomi és tesója Peti mindig is a legőrültebb srácok voltak és jó volt velük lógni, éjszakákon át rohadtunk hol itt, hol ott, a legtöbb esetben a gödöllői Trafoban, hogy első hév, első piros metró, első kék metró és az a rohadék második vonat legyen a menetrend, a koncertek nagyrészt hétvégén voltak, a reggeli második vonatra így vagy másfél órát kellett várni (Tomi és Peti egyszer hazasétáltak az Árpád-hídról Gödre). Taknyosak voltunk, hülyegyerekek, szakadtak, büdösek, de volt valami közös dolog bennünk, imádtuk a zenét. Imádtunk koncertre járni, lemezeket venni, azokról órákon át beszélni, egymást kiborítani, mivel Tomi meg Peti állandóan tömték belém a veganmetált én meg beléjük a brit crust zenéket :) Ahogy Danny barátom említette a blogjában, ennek a szintérnek akkor még meg volt a szüzessége, tisztasága.
Hiányoznak azok az idők és hiányoznak a barátaim is, hiszen az élet néha ilyen-olyan oknál fogva elsodor embereket egymás mellől. Így volt ez velem is és a Fekete tesókkal, viszont egy dolgot tanultam meg nagyon alaposan, a barát nem attól barát, hogy minden nap elmondja, hogy te vagy a legjobb arc a világon, a barát nem attól barát, hogy minden nap beszélsz vele, a barát attól barát, hogy ha baj van, szó nélkül teszi a dolgát és szó nélkül segít. Pécsre mentünk a BTS-el, amikor a próbateremnél kaptam egy hívást a család egy barátjától, aki megkérdezte, hogy csinálnánk-e egy jótékonysági bulit magyar zenekarokkal, mert Tomi kijevi kezelése elég költséges lenne. Felhívtam Petit, hogy persze, csináljuk, csak kérek egy kis időt, míg összedobom. Amint letettem a telefont és ránéztem Ádámra (bár ő ennek akkor még nagyon nem örült) egyből beugrott, hogy mi lenne a helyes. Tomi és Peti szinte minden bulin ott voltak, szinte minden képen náluk a mikrofon. Egy olyan időben voltak mögöttünk (és nem csak ők), amikor kevés internetes és sok igazi kapcsolat szövődött. Amikor nem kellett szarul érezni magunkat, mint most a BTS-el, hogy ha van lehetőségünk, akkor feladunk mindent, csak csináljuk. Hogy elmenjünk hat hétig turnézni, hogy bejárjuk a világot egy büdös farmergatyában, pénz nélkül. Mert akkor mindenki büszke volt ránk, mindenki büszke volt arra, hogy volt két (ugye a Newborn mellett a Dawncore) magyar zenekar, akik valamit elindítottak. Ma már az emberek elmennek, megnézik a koncertet, nem néznek a szemedbe, hazamennek és felírják az internetre, hogy mekkora köcsög vagy. Ma eljön egy külföldi zenekar játszani, aki le se szarja, hogy te tömöd tele a zsebét pénzzel, nincsenek meg azok az élmények, amikor bejártam a várost olyan zenekarokkal, mint a 400 Years, a My Hero Died Today, a Catharsis, a Trial, a Botch, a Reversal Of Man és még sorolhatnám. Tomi és Peti és a barátságunk engem ezekre az időkre emlékeztetett. No meg persze Tomi egyfolytában csesztetett Kuron Peti lagzijában meg az Auxes bulin a Newbornnal :) Úgyhogy ránéztem Ádámra, felhívtam Mátét, Tibit (Tibi meg Biget) és mindenki igent mondott. Hívtam Balázst és az egész Dawncore-t, akik szintén igent mondtak, sajnálom, hogy Balázst pont a héten kellett megműteni, mert így még emlékezetesebb lehetett volna az este. Másfél óra telefonálás után megvolt a klub, a dátum és a fellépő zenekarok.
Fogalmam sem volt milyen lesz, fogalmam sem volt, hogy az emberek mennyire ismerik a Newborn-t (nyílván nem az "öregekre" gondolok), csak azt tudtam, hogy ha valaha a Newbornnak újra játszania kell azt csak és kizárólag valamilyen ügyért tesszük meg. Voltak idők, amikor máshogy gondoltam ezt, amikor hiányzott az egész és legszívesebben mentem volna csinálni újra és újra és újra az egészet. Éppen ezért tudom biztosan kijelenteni, hogy hacsak nem lesz megint valaki/valami, aki/ami mögé oda kell állnunk, nem lesz többet Newborn. Ez az egész este túl szép volt ahhoz, hogy elkezdjünk valamit újra, aminek anno okkal lett vége. Más emberek vagyunk, a sajátságos hülyeségeink a mai napig megvannak, maximum idősebbek lettünk és ezeket a hülyeségeket jobban tudnánk esetleg kezelni.
Négyszer próbáltak a többiek, én kétszer. Elképesztő érzés volt lemenni a próbaterembe és eljátszani a számokat. Az még hihetetlenebb volt, hogy két teljes próba alatt ment az egész program. Amit talán bánok, hogy játszhattunk volna több számot, viszont tényleg nem mertünk arra gondolni, hogy ekkora őrület lesz.
Minél közelebb jött a koncert, annál jobban voltam ideges, és azt hiszem a többiek nevében is beszélhetek. Amikor megvolt a beállás, végignéztem az arcokon és elképesztő félelemmel vegyes jó érzés töltött el. Mindenem remegett és úgy éreztem, hogy egy szót nem fogok kicsikarni magamból. Sikerült végül és elkezdődött. Ráadásul valami olyan kezdődött el, amit SOHA nem fogok elfelejteni. És ez nem a mi érdemünk, ez a közönségé, akik visszarepítettek minket időben, akik szóról szóra énekelték a számokat, akik olyan hangulatot varázsoltak a terembe, amilyenben még nemhogy nekünk, de a Newbornnál szerintem jóval ismertebb zenekaroknak sem volt még része. A magyar hardcore színtér/közösség bizonyított. Bizonyított, hogy ha kell, tovább tud lépni egymás szájbavágásán, felszínes külcsínyen és kicsinyes apróságokon. Mindezek mellett örülök, hogy MINDENKI felfogta az est jelentőségét. Összejött közel 1,6 millió forint Tominak, mindenki pozitívan, békésen állt hozzá az estéhez. Ennyi embert egy koncerten nem láttam még ennyire együtt lélegezni, cselekedni.
Valami olyat kaptam szombat este vissza, ami elveszettnek tűnt. Köszönöm mindenkinek, zenekaroknak, barátoknak, koncertlátogatóknak, hogy ennek részese lehettem, bár ahogy említettem, ezt bármikor szempillantás alatt elcserélném, ha Tomi rendbejönne.
Remélem a fiataloknak pedig tudtunk közösen példát állítani és megmutatni, hogyan kell(ene) a dolgokat tenni. Ha mindenki csak egy kicsit néz túl az elérakott dolgokon, trendeken, ebből az egészből egy még jobb dolgot lehetne kihozni.
JZ |
|
|