NewDeadProject lengyel-román turné
már jó ideje tervezgettünk egy hosszabb kiruccanást, de eddig 3 napnál több valahogy sehogy sem akart összejönni. most a dream long dead booking segítségével sikerült betársulnunk a signs of hope (usa) - heartbreak kid (ger) turné hat állomására. mivel utolsóként csatlakoztunk a koncertekhez a szervezők szinte sehol sem tudtak garantálni benzin pénzt, de ha ez eltántorítana minket attól, hogy nekivágjunk valószínűleg már évekkel ezelőtt feladtuk volna a zenélést.
május 24. budapest, ciprus
a turné első állomása, hazai pálya, otthonalvás. én nem nagyon bandáztam a zenekarokkal, nem vagyok egy túl barátságos típus. zeneileg sem az amerikai, sem a német banda nem tetszett előzőleg, a HBK-del ráadásul már játszottunk is egyszer németországban. a koncertünk után inkább hazamentem, hogy kialudjam magam. öregszem.
május 25. kolozsvár, románia
reggel 10-kor találkoztunk a teremnél. dexter vállalta a sorőrködést és szerzett hozzá egy fasza turnébuszt is. a hatodik ülésre neszezoli nevezett be, hogy részvételével emelje az utazás színvonalát. ez sikerült is neki, visszük máskor is. megpakoltuk a buszt és jó érzés volt látni, hogy most az egyszer kényelmesen, profi körülmények között utazhatunk. irány románia!
az utazás a határig tulajdonképpen eseménytelenül telt. még nem jártam romániában, de körülbelül olyasmi fogadott, amire számítottam. leharcolt infrastruktúra, de szép tájak. a határt átlépve azonnal érezhetőek a különbségek. kétsávos úton, meredek hegyi kaptatókon döcögtünk kolozsvárig, ahová este 7 körül érkeztünk meg.
kolozsvár szép város, katasztrofális közlekedési viszonyokkal és elképesztő mennyiségű elektromos kábellel. átláthatatlan, kaotikus összevisszaságban kígyóznak az ember feje felett, nekem legalábbis ez szúrt elsőnek szemet. régi házak meg kábelek.
a roland garros nevű klubban/kocsmában játszottunk, rögtön a folyó mellett. kellemes, zegzugos pincehelység. érkezésünk után még úgy volt, hogy vagy elsőnek vagy másodiknak kell játszanunk, aztán ahogy telt az idő úgy tolódott ez egyre későbbre, míg végül a negyedik helyen kötöttünk ki. előttünk német bandák játszottak, nem sok maradt meg belőlük azon kívül, hogy nem tetszett.
volt viszont egy csomó dolog, ami nagyon is tetszett. a srácok, akik lejöttek a koncertre hatalmas bulit csináltak minden zenekarra, az elsőtől az utolsóig. nem volt túl sok ember, talán negyven fizető, ha lehetett, de végig ment a tánc, a circle-pit, de még spontán wall of death is volt nem egyszer. úgy táncoltak, mintha ez lenne az utolsó éjszakájuk, de közben mégis odafigyeltek egymásra, megvolt a közösségi érzés. semmi póz vagy erőltetettség.
a mi bulink is pont ilyen hangulatban telt, ment az őrjöngés rendesen, rohadt jól éreztük magunkat.
utánunk játszott a HBK, a SOF meg a smash the statues, ami itt még egy szimpatikus zenekar volt, de erről később.
a szállásunk egy kb 12 (!) négyzetméteres lakásban lett volna... kb egy ágy fért el benne, semmi több és az ott lakó lány is otthon töltötte az estét. ketten a kocsiban aludtunk, ami nem is volt annyira rossz.
május 26. katowice, lengyelország
katowice rohadt messze van kolozsvártól. fél nyolckor indultunk és este fél kilencre érkeztünk meg a klub marcholt nevű helyre. ezzel egy laza három és fél órás késést hoztunk össze, de a szervező arcok nem csináltak belőle problémát, játszhattunk utolsónak.
a hely úgy festett mintha egy régi, nagy belmagasságú luxuslakást alakítottak volna klubbá, az andrássy út mentén látni hasonló épületeket. pofás kis hely volt, színpad nélkül, ami plusz pont. a koncertünk elég lötyire sikeredett, egyfelől, mert rohadt fáradtak voltunk az egész napos autókázástól, másrészt, mert köztünk és a közönség között egy akkora félkör tátongott, amit még itthon is csak ritkán látni. tovább rontotta a hangulatot, hogy teljesen világos volt.
koncert után bandáztunk először a HBK-SOF arcokkal. ha a zenéjükért nem is rajongtam, a srácok mind szimpatikusak és közvetlenek voltak. kiderült, hogy a HBK gitárosa a kid poetry-ben is nyomja és már játszottunk együtt a kultiban.
két órát csöveztünk az üres klubban, mire végre feltűnt szállásadónk, aki elvis néven futott. éjszakai séta katowicében: nem jó hely.
elvis lakása olyan volt, mint egy régóta elhúzódó lomtalanítás. de komolyan, ekkora kuplerájt még talán sehol sem láttam. ő is és a lakótársa is nagyon barátságosak voltak, átengedték az ágyakat és aludtak a földön. a turné kettő fürdéséből itt meg is ejtettem az elsőt.
május 27. krakkó
az előző napi hosszú utazás után külön felüdülés volt, hogy csak 80 km-t kellett menni krakkóig. volt időnk kényelmesen kajálni, előkerültek az otthonról hozott babkonzervek, és már ment is a piknik egy bevásárlóközpont parkolójában.
krakkó igazán király hely, szép házak, parkok, igazi óváros. a közlekedés viszont itt is idegtépő volt. több mint egy órát keringtünk az imbir klub körül és végül csak egy egyirányú utcában, forgalommal szemben hajtva sikerült bejutni. később láttam a németeket, kézben a gps, ők is csak gyalog tudtak elsőre bejutni.
elindultunk flangálni az óvárosban, a többiek egy-egy sörrel a kézben. alig telt el 5-10 perc előkerült két rendőr és vigyorogva kiosztott 200 zloty büntetést közterületen való alkoholfogyasztásért... mielőtt nagy nehezen, majd fél órás pénzváltást követően kifizettük volna a büntetést, sikerült elhangzania annak az őszinte és jelentőségteljes kérdésnek a rendőrök irányába, hogy: „can we eat this beers here?”… ezzel véget is ért a városnézés.
talán az imbir volt a legjobb klub ahol a turnén megfordultunk. barlangszerű pincehelység, nem túl nagy, punk-hc bulira éppen ideális. négy banda volt az estére a HBK-SOH pároson meg rajtunk kívül egy varsói h zenekar és a holland smash the statues, akik Budapestről jöttek.
mivel a varsói burst in késett, ezért mi kezdtünk. szerintem ez a buli sikerült a legjobban, ugyan itt sem volt megőrülés a közönség részéről, mi megőrültünk rendesen.
nem volt valami nagy tolongás ezért a szervező srác 120 eurót tudott adni a négy zenekarnak, de hála a smash the statusnak ebből mi egy kanyit sem láttunk. mivel ők ragaszkodtak hozzá, hogy legalább a 60 eurót megkapják... ennyit a színpadi prédikációkról. mást sem lehetett hallani tőlük, mint hogy nem kapták meg a beígért pénzt, meg majd saját zsebből kell fizetniük a buszbérletet. mindenkivel állandóan erről beszéltek, ki mennyit kapott itt meg ott. érthető okokból eléggé felbaszták az agyunkat, dexter savazta is őket rendesen, ment a fuck you netherlander különböző dallamokra való énekelgetése, de azok csak nem akarták levágni a szitut, vigyorogtak idiótán, mint aki meg se hallotta.
mivel a szálláson igen szűkös volt a hely ketten megint a kocsiban aludtunk, akárcsak az egész signs of hope. a hollandoknak persze eszükbe nem jutott volna felajánlani, hogy ötük közül valaki majd alszik a kocsiban. mindegy.
másnap fasza reggeli és irány varsó.
május 28. varsó
varsó volt az abszolút mélypont.
a radio luxemburg nevű klubban játszottunk. kb egy kulti nagyteremnek felelt meg a hely, elég profinak tűnt, de mint később a hangosító figura bénázásából kiderült annyira nem az. ezt az állomást már alapból le akarta mondani a szervező arc, de végül mégis meg lett tartva. itt betalált az egyik holland is és csodák csodája a pénzről kezdett magyarázni, hogy milyen gáz, hogy sehol nem látta kiplakátolva a bulit, meg hogy a promoter hibája hogy nem jönnek emberek, és biztos nem fognak elég pénzt kapni. felvilágosítottam, hogy előző nap konkrétan miattuk nem kaptunk pénzt, meg, hogy elég gáz, hogy másról se beszélnek, de nem igazán fogta a dolgot.
kb 20 ember jelent meg, a fellépő 5 zenekar legénysége jóval több tagot számlált. egy helyi banda kezdett, fast forward néven futottak, dallamos no use for a name-szerű punkot játszottak. számomra eléggé érdektelen volt, de a propellerhajú rokkerdobos azért csalt némi mosolyt az arcokra. aztán newdead, másfél méteres színpad, kb a többi bandának toltuk.
alvás próbateremben, kutyákkal.
május 29. zdunska wola
egy klassz kis kocsmában volt a koncert. itt volt a legjobb és a legtöbb a kaja és hiába ez volt a legkisebb város, ahol megfordultunk, itt voltak a legtöbben a koncerten. a közönség átlagéletkora is meglepett: simán 30 körül volt. koncertterem híján, a cuccokat a kocsmapult előtt állítottuk fel. itt csak a három banda játszott, mi kezdtünk, lenyomtuk a programot, szerintem korrekt volt. közönség részéről nem volt túl sok reakció, de mint kiderült ez ott teljesen normálisnak számít és valójában nagyon élvezték mind a három koncertet. olyannyira, hogy a buli után (kb 10-re vége is lett) a heartbreak kidet rávették, hogy nyomjanak le még pár számot, így a HBK aznap kétszer játszott.
ami a koncertek után volt, már csak azért megérte elutazni zdunska wolába. elég ütős after kerekedett, 90-es évekbeli diszkóslágerekre nyomta mindenki, a helyi arcok nagyon barátságosak voltak.
zdunska wola szállás terén is messze rávert az előző bulikra: egy apartman egyik emeletétteljesen a három zenekar rendelkezésére bocsátották.
hazaút borzalmas volt, ha tudod, hogy éjfélre érsz csak haza nem érdemes reggel 11-kor elkezdeni az italozást...
„Fuck work! I don’t wanna go! I wanna be at the hardcore show! | |
|
|
