Úgy gondoltok rám ahogy akartok.
Visszatérve a találkozás-problémakörre: nem magával a találkozással van bajom, mert kedvellek benneteket, hanem azzal amit ez jelent. Ami: mindenki késik, mindenki összeveszik mindenkivel, mindenki megsértődik, nem jutunk egyről a kettőre. Én ezt nem akarom megint eljátszani. És mondom, veletek (nekem) semmi bajom nincs.
Ezzel a "3 évig együtt játszottunk" dologgal meg ne dobálózzatok légyszíves, mert nem tudom, hogy ki töltötte még be annyira lekiismeretesen a szerepét ennyi időn keresztül a zenekarban. Rajtam kívül nem sokan.
Mindegy. Nekem ez a hét nem jó, a jövő hét elején-közepén érek rá legközelebb. Akkor találkozhatunk. Természetesen ez nem szívesség részemről, nehogy azt gondoljátok, hogy úúú, most ez nekem mekkora fáradtság, csak az előbb leírtak miatt gondoltam, hogy a találkozót mellőzhetnénk. Nem szeretnék feszültséget közöttünk, bármennyire is gondoljátok ti azt, hogy én szarok rátok.
Andrásnak még annyit, hogy valóban mondtam, hogy sietnem kell, de azt is, hogy én akkor szerettem volna megbeszélni a dolgokat. |
|
|