Inkább: HIT ME! MAJA!
pár számban kurvára erőlködik, hogy kiénekelje a dolgokat, de így kap egyéniséget a dolog!
living in america: még látszik, hogy első album, pár kilógó számmal (pl. Riot)
dying to say this to you: itt már alakul a lényeg, még mindig tombolós cucc, de már kiforrottabb a zene. painted by numbers a legjobb szám (adatok vagyunk hehe)
crossing the rubicon: jól megkomponált dalok, igényes témák, jó hangzás, amibe lehet kapaszkodni. imádom. elején nem mutatta meg magát, de többször hallgatva beérett. aggódtam, hogy bakker ez tényleg nem a legjobb, nem bír olyan hévvel, mint az előző albumok, de mint tudjuk a kevesebb az néha több. És ez utána kibaszottul érvényesült!!! beatbox mekkora szám már. bugyuta, de akaratlanul is elkezd járni rá az ember lába :-) noone sleepsnél könnyezve fogok magamba roskadni decemberben! Dorchester Hotel is gecinagy!!!
ja és eljöttek a kiadójuktól, mindent saját erőből csinálnak most, szóval koncerten alap cd póló vétel. |
