Egy vallomással tartozom. A '90-es évek közepén, apám hatására elkezdtem jazz zenét hallgatni, a mai napig nem értem, hogy miért, talán azért mert még kívülállóbbnak akartam látszani, franc sem tudja. A lényeg, hogy Miles Davis-t, Coltrane-t, Pharoah Sanders-t meg ilyeneket hallgattam. Mondjuk mentségül szolgáljon, csakis és kizárólag olvasás mellett hallgattam, jó háttérzenének tűnt. Aztán eltelt 1-2 év és teljesen eltűnt az életemből a jazz zene, csak egy fellángolás volt, és most ott van a szobámban kb. 60 jazz cd, amik csak porosodnak. Pedig nem gagyik, jó pénzért vettem őket, szépen néznek ki, és valószínűleg egy jazz rajongó sem dobnál el őket hörögve. 3 lemez azért van, amiket szerintem ma is szívesen hallgatnék. Az egyik Miles Davis In A Silent Way lemeze, az fasza szerintem, a másik kettő meg a két Buckshot Lefonque, ami nem is jazz igaazából, hanem Branford Marsalis projetkt-je ilyen undergroundabb hip-hop és r'n'b előadókkal, ami egy első hallásra elég gyatrán hangzik, tudom, de nekem mégis tetszik.
Ja, és én sem értem, mit keres egy jazz topik egy punk oldalon, de ezt még kb. 2156 másik topikról megkérdezhetném.
Mm: 4 Walls Falling- Greed (7" változat) | |
|
|
