Én csak egy könyvet ajánlottam, azt olvasd el. Itt egy rész az ajánlójából:
"A Nizzai Szerződés megnyitotta az EU-t a keleti bővítésre, azonban a 'mag-Európa' elkülönülő igényeinek fokozott megjelenésével a 'belépti díj' egyre magasabbá válik. Vaubel professzor egykoron Eu-romantikus volt, s ebből az alapállásból vált Eu-kritkussá. A kötet elítéli a 'brüsszeli toronyépítést'. Kritikája rendszerelméletileg tartja szükségesnek, hogy az alkotmányos alapokat nélkülöző brüsszeli bürokratikus központosításnak hamarosan véget kell érnie. Gyakorlati példákon mutatja be az EU-intézmények önérdeke és az egyes nemzeti kormányok és a különösen erős lobbik között kialakult 'szentségtelen szövetséget'. Megtudjuk, hogy az EU kiváló eszköz a kormányzatok kezében. Nevezetesen arra, hogy kikerüljék a nemzeti parlamenteket és külső szereplőre hivatkozva fogadtassanak el népszerűtlen döntéseket, elfedve ezzel saját gyengeségeiket. A szerző plasztikusan, a kívülálló számára is érthetően (ezzel nem biztos, hogy mindenki egyetértene) mutatja be az egyes intézmények önérdekét az integráció mind szélesebb körökre történő átvitelében és a minél nagyobb hatalom illetve befolyás megszerzésében. Vaubel kétségbe vonja a 'centralizáció vastörvényét'. Nem hiszi, hogy a társadalmi és technikai fejlődésre adott egyetlen lehetséges válasz a minél nagyobb központosítás."
Egyébként én nem értek ezekhez a dolgokhoz, én nem vagyok a gazdaságpolitika és nemzetközi intézmények professzora, sem a német Gazdasági Minisztérium tudományos tanácsadó testületének tagja, és még csak felelős posztokat sem töltök be Brüsszelben. De Vaubelre ezek igazak. Úgyhogy vele kezdj inkább gazdaságpolitikai vitát az európai intézmények viselkedéséről és hozzáállásáról. Te nyilván értesz ezekhez a dolgokhoz, csakúgy, mint ő, úgyhogy olvasd el a könyvét, aztán cáfold ha tudod. Én addig várok. |
|
|