Köszönöm a választ, világos.
Csakhogy én nem hiszem, hogy a nagymagyarországos matricák mindenkinél egyet (a háborút) jelentenék. Szerintem ez nem jelent minden esetben revizionizmust. Ha úgy vesszük én is revizionista vagyok: kívánom, hogy az 1920 előtti egység, mely sokkal inkább volt egység mint a mai, visszaálljon. Utalhat például a magyar kisebbség autonómiájára, de legalább is a figyelembe vételére. Ez az itthoniaknak szól, nem a szlovákoknak, románoknak stb... Ha én kiállok emellett a hányás-önkényuralmi jelkép mellett, az ezért van. De, mint írtam, fenntartásokkal kezelem, és nem is raknám ki soha. Ugyanakkor egy határon túli magyar esetében megértem.
A döntő érv számomra a kis-antant. Ma már csak két állam tartja magát igazán hozzá, az egyik Szlovákia az agresszivitásával, a másik Magyarország a mulyaságával.
Érdekes, hogy egy olyan ember, aki mindig a közösséget tartja szem előtt, az EMBERI közösséget, pont a személyes jövőre hivatkozik. Itt pont hogy nem arról van szó. Nem hinném, hogy a jelenlegi Magyarország ki tudná használni a régi adottságokat. Hiszen a mostani, még mindig igen kedvező adottságokat sem tudja... Viszont, a határon túliaknak lehet, hogy a személyes jövőjükben például komoly változásokat hozna.... A kérdésedre a válasz részint már meg is van. Itt nem egy ország méretéről van szó, hanem egy, de inkább több nemzet sorsáról.
Istenadta vidék ez a Kárpát-medence. A benne élő népeknek sok-sok hosszú évszázadon át volt közös a történelme, és bármennyire sem szeretnék, a sorsuk még mindig azonos. Addig működött rendesen a rendszer, amíg egy irányítás alatt állt. A kisebbségekkel való viszony egyre javult.
Nem-e potenciálisabb háborús bűnös a mai szlovák politika több résztvevője, ha ezt a mesterségesen szétbomlasztott állapotot még tovább rohasztja? Nem-e veszélyesebb ember az, aki szíve szerint a magyar nemzet (legalább) 1/4-ét sorsára hagyná és elfelejtené a béke és egyenlőség nevében?
Van-e okunk csodálkozni azon, ha sokan nem elégedettek a jelenlegi helyzetével (és helyzet-felismerésével) a magyarságnak?
S végül, de nem utolsó sorban: elítéled-e Klebelsberg Kunó politikáját, amikor nem nyugodott bele a vesztes háború következményeibe és az asztalra csapva lényegében visszaszerezte az elszakított területek egyetemeit? |