Punk Portál

Egyenesen melóból indultam neki a koncertnek, kicsit izgultam is, mi lesz a “munkaruhámmal”, biztos kinevetnek majd a punkok, hogy nincs rajtam zenekaros póló, meg bakancs se.

A buszon lefolytattam a szükséges lemezbizniszt, majd a jó helyen leszállva a buszról megtaláltuk elsőre a “kurvás” utcát. Mindössze 2 lány állt kinn, Keksz szerint ők azért állnak kinn nappal, mert pl. az éjjeliőröknek ilyenkor van szabadideje.

Mivel nagyon korán volt még, kevés punk lézengett a környéken, a Borároson is csak pár tarajos italozott. A Raktárház a Music Factory mellett található, egy régi gyárépület, amit koncertezésre alkalmas állapotba hoztak a szervezők. Elég korrekt munkát végeztek, szépen le vannak szigetelve a falak, a padlózat is elég frissnek tűnt. Méretre lehetne kb. egy Pecsa is, de le van választva egy része, így mondjuk a régi Freeport nagyteremnél valamivel nagyobb. Az egész infrastruktúrát most építették ki, felállítottak egy színpadot rendes fényekkel, korlátokkal, kipakoltak egy rakás Toi-Toi-t is. Sajtósként a kezdés előtt besétálhattunk, de ahogy láttam, senkit nem motoztak, igazából security sem volt. Az Exploited három nagy asztalt kapott a merch kipakolásához, ami 2 pólóból egy tréningfelsőből és egy sapkából állt. Az árak egész korrektek voltak, de maguk a termékek ugyanolyanok, amit a Headbangerben is simán megvehetsz utángyártva. A többi disztró minimális tapétázóasztalokon volt kénytelen kipakolni az igen bő kínálatot. Vettem is egy Hátsó szándék Nincs üzenet kazettát, ami hiányzott a gyűjteményemből. A büfében zsíros kenyeret és sört lehetett vásárolni teljesen korrekt árakon. Bár a legtöbben inkább a hozott kannást tolták magukba. :)

Lassan elkezdtek gyűlni az emberek. Ritkán járok már “tarajos” bulikba, ami feltűnő volt, hogy a külföldiekhez képest itthon még elég kezdetlegesek a tarajok. Már a buli előtt kókadoztak, hiányoztak a rikító színek. Túl sok eredeti ötletet sem láttam. Azért ruházatban volt pár egész ötletes DIY póló, kabát. Bár mindenki szidja a “Barmy Army”-t, szerintem nem sokban tértek el egy átlagos punk buli közönségétől. Persze voltak sakál részegek, meg szakadék emberek, de a legtöbben rendes iskolás gyerekek voltak, akik felvették a punk szerelést kedd estére. Természetesen tiszteletüket tették azok is, akik nem tegnap kezdték a punkoskodást, pár régi ismerős is feltűnt.

A Böiler játszott elsőként, szinte teljesen pontosan nekiálltak a műsornak. Úgy tűnt, pár emberen kívül senki nem ismeri a számokat, csak bambán néztek a gyerekek. A rajongók viszont ordítottak, csápoltak. :) Elég sok új szám is elhangzott, információm szerint hamarosan megjelenik az új lemez. Egy-két gyerek pogózgatott, rajtuk kívül csak egy tök kész fickó prezentált akrobatikus mutatványokat a korláton. Dr. Slayer vendégszereplésével előadtak egy Discharge (?) feldolgozást, néhány rajongó örömére.

A Böiler viszonylag korrektül szólt, bár kurva hangos volt. A Barackca koncert eleje viszont teljesen élvezhetetlenre sikerült, a gitárt egyáltalán nem lehetett hallani, totál káosz jött le a színpadról. (Most a hangzásra utalok, nem másra.:) Aztán lassacskán javított a keverős. Itt már természetesen beindult a pogó, nem kímélték egymást a srácok. Barackcáék pedig nyomták a slágereket, Jani számok között intézett pár szót is a közönséghez. Megállapítottuk, hogy ez a közönség valamiért nem szokott tapsolni. Hozzászoktam, hogy ha mást nem is, a számok végén illedelmesen összeütögetem a tenyerem párszor. Ez itt nem volt jellemző. Egy szerencsétlen gyerek táskája kiömlött a pogózók közé, a nép boldogan taposta a földrajzi atlaszt és a matekfüzetet. Egy idő múlva a tulaj is megjelent, és nekiállt az összes fecnit visszapakolni a táskájába. Kíváncsi lennék, mit mondott másnap földrajzórán a tanár néninek aki a darabokra szakadt atlasz láttán kérdőre vonta. Hogy mennyire értek egyet a Barackca mondanivalójával, azt már szerintem elégszer tárgyaltam. Most megtudhattuk, hogy Janiék nem támogatják a különböző személyazonossági papírokat, és küldtek egy “fakking war” üzenetet is a megjelent szerb rajongóknak. Régi számokra nem igazán került sor, mielőtt levonultak. Aztán pár perc után újra színpadra léptek, mivel az Exploited tagjai még a szállodában pihengettek, így az időt kitöltendő játszottak még pár számot improvizatív sorrendben. Sokunk örömére itt már több régi szám is elhangzott, igaz iszonyatosan felgyorsítva. Szerintem tök jó lenne ezeket a régieket eredeti sebességgel, nem hardcore-punk verzióban hallgatni.

Wattie papa már érkezésünkkor ott volt, ment az autogram osztás és fényképezkedés. Gondolkoztunk, hogy odamenjünk-e páran hozzá, hogy megkérjük, hogy csináljon rólunk egy fényképet. :) Aztán végül nem csináltuk meg, biztos megsértődött volna. Szépen megtelt a nézőtér, aztán érkezett a zenekar. Az természetesen nem kérdés, hogy egy hakni-bandáról van szó, a turnézás egyetlen célja a pénzszerzés. Eredeti tag csak Wattie van a zenekarban, a dobos állítólag a testvére, a gitáros vagy a basszeros pedig a fia. Kinézet alapján ezt nem tudtuk megállapítani, de az tuti, hogy a két húros hangszeren játszó dreadlock-ot viselő kölyök simán lehetett Wattie gyereke életkor alapján. Sorban ledarálták a számokat, a konferálás pár érthetetlen kommentárból és fuck-ból állt, mintha csak a Punk’s Not Dead albumot hallgatnánk. Semmi nem változott. A hangzásra mondjuk azt, hogy fel lehetett ismerni a számokat, ennyi elég is volt. Nyilván az akusztika miatt nem lehetett sokkal többet kihozni a helyből. Főleg slágereket játszottak, Punk’s Not Dead, Beat The Bastards, Fuck The System, Dead Cities, Let’s Start a War (ezzel kezdtek), Troops Of Tomorrow (tehát nem csak szélsebes számok voltak), stb. A legtöbbet ismertem, és ahol tudtam, énekeltem a refréneket is jó rajongóként. Wattie néha benyújtotta a mikrofont a népnek, lehetett ordítani. Ilyenkor néha egy kis mosoly jelent meg az arcán, amúgy teljesen rutinból nyomta le a bulit, szerintem tutira azt se tudta, milyen országban van. Azért a végén gondoskodtak róla, hogy megjegyezze, erre mindjárt kitérek. Pogó az volt természetesen, elég kemény, rengetegen nyomták odabenn. Én csak a néha kiérkező haverok állapotából láttam, hogy milyen lehetett. Néha még egy-két bodysurfölő is megjelent, amúgy a színpadra nem nagyon lehetett feljutni, csak 1-2 embernek sikerült. Plusz két csajszinak, akik fényképezés címén felálltak oldalra, majd néha belekapaszkodtak a mikrofonba is. Őket mindig le kellett terelgetni a többi fotóssal együtt, volt rengeteg, akik a színpad széléről próbálták elkapni Wattie minden mozdulatát. Lógtak továbbá emberek a területet leválasztó falról is sokan, elég életveszélyesnek nézett ki a helyzet. Wattie verte a fejébe párszor a mikrofont, de persze sokkal gyengébben mint GG Allin, meg mondott valami nagyon szar viccet Biafra alázására. Aztán levonult az Exploited, majd jött a kötelező ráadás még kb. 4 számmal. Végig a Barmy Army-t vártam, enélkül azt hittem, nincs Ploited koncert, de állítólag már a múltkor sem játszották. (Én most láttam őket először.)

Elindult a nép kifele, de a törzsrajongók ordibáltak tovább. Már a terem szélénél voltam, amikor kiderült, nem hiába. Visszajöttek még egyszer, gondolom most következett volna a Barmy Army. De erre végül nem került sor, és Wattie tutira megjegyezte magának az országot. Már korábban is dobálózott pár idióta, de most az egyik ásványvizes palack telibe talált, a dobos fickó arcán ejtett sebet. Wattie hirtelen nagyon mérges lett, rángott a feje, és kereste a bűnöst, aki végül nem lett meg. Szerencséjére. A sebesültet ápolni kezdték, a bulinak nyilván vége volt.

Már kielemezték az egész bulit és az eseményeket a fórumon, de szerintem az Exploited semmi többre nem számíthatott a közönségétől, és nem kellett nagyon meglepődnie az eseményeken.

Összességében nem volt rossz buli, mindenképp meg kell dicsérni a szervezőket, akik összehozták ezt a bulit egy teljesen új helyen. Szinte végig mosolyogtam a közönséget és a Ploitedet nézve. Szóval jól éreztem magam.

Hazafelé már sokkal több lány állt az utcán, de a sok pánkos embert látva már nem igazán szólítottak meg.

Cikk az Indexen:
http://index.hu/kultur/showbiz/exploit05042/

2005. IV. 26. Raktárház – The Exploited